Cséve Anna (szerk.): A forradalom után. Vereség vagy győzelem? - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 10. (Budapest, 2001)
Porkoláb Tibor: „Üldözöttje a hatalomnak” Egy fejezet a Jókai-regényből
séges táboron elvitt magával oda. [...] Valóságos kis odyssea volt az odáig eljutás. Egy kis ekhós parasztszekéren utazik egy asszony, görögdinnyéket visz a vásárra, az inas és a kocsis elől ülnek. Az inas vagyok én, a kocsis Rákóczy János”.43 És ahogy a szabadságharcos „Jókai-regényt” egyre nyilvánvalóbban írja át a halált is legyőző, romantikus szerelem „Róza-regénye”, úgy válik az üldözött hazafi és a férjét szöktető asszony menekülése veszélyesen gyönyörű „nászút- tá”.44 Krúdy kifinomult érzékkel bontja ki az anekdotikus eseménysorban rejlő írói lehetőséget - egy letűnt, hősi világ rekvizitumaként csodált, regényes szerelem vízióját: „A parasztszekér megy-megy az úttalan úton, az utasok köpenyeikbe rejtőznek és áldják a mindent eltakaró sűrű záporesőt. A költő és a színésznő egymáshoz simulnak, egymás kezét fogják és a tekintetük összekapcsolódik. Olyan szerelemmel ülnek egymás mellett, amilyenről nekünk manapság már csak akkor lehet fogalmunk, ha Jókai-regényt olvasunk. [...] az alföldi pusztaságon zuhogó záporesőben menekültek az ismeretlenség felé - a halál, a börtön elől. A kötél, melynek árnyéka ott lebegett minden magyar feje felett, a golyó, amely röppenve fúródott a honfi szívekbe, a rejtelmes, messzi börtönök, amelyeknek borzalmait akkor még csupán csak sejteni lehetett, - a szörnyű veszedelem, amely Gyulán menekülés közben összetalálkoztatta Móricot Rózával, talán csak arra volt jó, hogy fokozza szívük szerelmének regényességét. A halál gondolata nem dermeszthette meg a két romantikust, hisz íme együtt vannak, egymás kezét fogják, egymás szemébe néznek, amíg a parasztszekér csendesen gördül tova a bujdosók útjain.”45 Itt a letarolt haza csupán látványos színpad, ahol a hősök eljátszhatják a próbatételes szerelem alaptémájának egy hazafiasra hangolt változatát. Ha elfogadjuk Edmund Leach megállapítását, miszerint egy történet csak akkor szerez mitikus érvényességet, ha szilárdan helyhez van kötve a térképen,46 akkor - legalábbis a „Jókai-regény” szempontjából - Tardona jelentősége aligha becsülhető túl. Ez a „mnemo-toposzként” működő hely(név) nem csupán a topografikus legitimációhoz nélkülözhetetlen,47 de arra is alkalmas, hogy segítségével a „Jókai-regény” fenntartsa az üldözöttség atmoszféráját. A szinte megközelíthetetlen Tardona ideális menedékhely a bujdosó számára: nem csupán a vadregényes természet, a Bükk ősrengetege rejti („Öt óráig haladtunk a sűrű erdőségek között előre [...] Ott egy mélyen elrejtett, gyönyörű völgyben fekszik az a kis helység, ahol a világnak nincsen szája.”),48 de még „Karacs térképén” sincs feljegyezve.49 Ráadásul a külvilágtól szinte teljesen elzárt falucskában a bujdosó álnevek mögé rejtőzik (tardonai levelezésében 43 Uo, 104-105. 44 Uo, 108. L. még Színi, i. m., 105. 45 Krúdy Gyula, A bujdosó = Jókai Album, Bp., 1910, 57-58. 46 Edmund Leach, Conclusion = Text, Play and Story: The Construction and Reconstruction of Self and Society, eds. Stuart Plattner, Edward M. Bruner, Washington, 1984, 358. 47 Lásd M. Ozouf, La Pantheon = La République (Les lieux de mémoire, I), ed. Pierre Nora, Gallimard, 1984, 146; Assmann, i. m., 41^42, 60. 48 Jókai, 1972, 106-107. Ahogy Mikszáth írja: „(ismerhetjük az egész vidéket ’A barátfalvi lévitá’-ból.” Mikszáth, i. m., I, 177. 49 Jókai Mór, A barátfalvi lévita, szerk. Molnár József, Jókai Mór Összes Művei, Bp., 1969, 96; valamint Jókai Mór, Az első ősz hajszálak = Uő, írások életemből, Bp., 1960, 280. Karacs Ferenc rézmetsző és térképrajzoló 1813-as országtérképe megtalálható Jókai könyvei között. Egyébként Kazinczy Ferenc is Karacs-atlasszal járja az országot. L Kazinczy Ferenc, Erdélyi levelek = Kazinczy Ferenc Művei, I—II, szerk. Szauder Mária, Bp., 1979,1, 663. go
