Cséve Anna (szerk.): A forradalom után. Vereség vagy győzelem? - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 10. (Budapest, 2001)

Porkoláb Tibor: „Üldözöttje a hatalomnak” Egy fejezet a Jókai-regényből

Benke Juditként jelenik meg,50 a falubelieknek Benke Albertként mutatkozik be,51 és - legalábbis Szini Gyula szerint - „az íróasztala fiókjának” Sajó álnéven ír),52 félkegyelműnek, „afféle eszelős embernek” adja ki magát,53 és éjszakánként arra riad, hogy kivégzőosztag előtt áll.54 A falubeliek hűségesen rejtegetik a szabadsághőst, akit egyébként a tardonai bujdosás ideje alatt senki nem keres. Pedig a menekülési útvonalat is gondosan megtervezik: a Csányi- ház hátsó kertre néző szobájának ablakából állandóan kötél lóg, hogy azon - veszély esetén - az üldözött leereszkedhessen.55

A „Jókai-regény” a tardonai négy hónapot56 előszeretettel láttatja valamiféle halálközeli állapotként: „Úgy vagyok, mint egy halott, kinek minden érzékeiből csak öntudata maradt meg”.57 Szini Gyula különösen nagy invencióval rajzolja meg a nevétől és hazájától (tehát identitásától) megfosztott, „élő halott” bujdosó alakját: „Jókai Mór meghalt. Elevenen eltemették egy Tardona nevű faluban”.58 Ez a „hemyóbáb tetszhalál”59 viszont lehetőséget ad a látványos feltámadásra, ami a híres karácsonyi menlevél-jelenettel be is következik: „életem védangyala, az én édes asszonyom [...] hozott számomra egy jó barátok által szerzett komáromi menlevelet. Ez volt az első feltámadásra szólító Istenhang.”60 A Krúdy-féle változat: „A negyvenkilencediki karácsony talán a legboldogabb volt Jókai valamennyi karácsonya közül. Akkor tért vissza halottaiból, akkor támasztotta fel a tetszhalott bujdosót az asszony csókjaival, szerelmével.”61 Feltűnő a ,Jókai-regény” különös vonzódása a jelképes dátumokhoz, a sorsszerű egybeesésekhez. Ebből a szempontból már a főhős és Róza asszony tardonai elválásának napja is figyelmet érdemel, hiszen éppen esküvőjük évfordulójára esik (ami mellesleg Róza-nap).62 Róza men- leveles visszatérésének karácsonyi időzítése viszont nyugodtan tekinthető dramaturgiai mesterfogásnak: Ezemyolcszáznegy venkilenc. Karácsony este. Szél cibálja a fák kopasz koronáját. Süvít a szél. Havas jeges ág kocogtatja a Bujdosó ablakát. Szörnyű

50 Jókai, 1972, 109; Csorba Zoltán, Jókai Mór tardonai levelezése, Borsodi Szemle, 1975/3, 76-77.

51 „A feleségem testvérének a nevét viseltem, a kedves kedélyű Benke Albertét, aki a hadjárat alatt elhalt, a neve jó volt nekem. Jókai Mór nem létezett többé a világra nézve.” Jókai, 1960, 280. Benke Albert Róza mostohaöccse. 1849 nyarán esik el a szabadságharcban.

52 Színi, i. m., 115.

53 , Játékmalmokat kell összeeszkabálni és leengedni őket a Sajó vizén. A falubeliek afféle eszelős embernek nézik. Ennek talán még hasznát veheti, ha mégis valami idetévedt kém megneszeli, kit rejtegetnek Tardonán álnéven.” Színi, i. m., 114. (Mellesleg Tardonánál nem a Sajó, hanem a Tardona folyik.) Lásd még: Krúdy, 1910, 62-63; uő, Amikor a magyar mesekirály bujdosott, Reggeli Hírlap, 1924. dec. 25. UI; uő, 1981, 399; Vadnay Károly, Jókai Tardonán = Uő, Irodalmi emlékek, Bp., 1905, 372.

54 Jókai, 1960, 282.

55 Vadnay, i. m., 371; Miskolczy Simon János, Jókai Tardonán = Uő, Történetek, Miskolcz, 1905, 62. Krúdy szerint Jókai mindig „a padlásra menekült az idegen kocsi elől”. Krúdy, 1924, IV.

56 Feltűnő ennek az augusztus végétől karácsonyig tartó időszaknak a meghosszabbodása. Ez a tendencia már A barátfalvi lévita egyik lábjegyzetében tetten érhető: „Egy nyáron, egy ősszel, egy télen bujdostam én ezekben az erdőkben, üldözöttje a hatalomnak”. Jókai, 1969, 96. A látható isten című Jókai- szöveg is „fél évről” beszél (Jókai, 1886,1, 7), csakúgy, mint Rácz Endre tardonai lelkész (Miskolczy Simon, i. m., 60.). A pontosnak vélt adatokat 1. Kordos László, Újabb adatok Jókai tardonai tartózkodásáról, A Herman Ottó Múzeum Közleményei, 10, Bp., 1972.

57 Jókai Mór, Egy bujdosó naplója = Uő, Elbeszélések (1850), szerk. Győrffy Miklós, Jókai Mór Összes Művei, Bp., 1990, 569.

58 Színi, i. m., 113. L. még Holdi János, A bükki bujdosó. Kohó, 1954, 35.

59 Dobrossy, i. m., 33.

60 Uo., 33.

61 Krúdy, 1910, 66.

62 Üsd Jókai, 1972, 108.

94