Cséve Anna (szerk.): A forradalom után. Vereség vagy győzelem? - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 10. (Budapest, 2001)
Porkoláb Tibor: „Üldözöttje a hatalomnak” Egy fejezet a Jókai-regényből
ugyanis éppen egybeesik a nemzet rituális újjászületésének feltételezett időpontjával: „Van valami mély értelmű, jelképes összefüggés abban a körülményben, hogy a magyar nemzet politikai életének legtermékenyebb negyedszázada és a magyar költői szellem legtermékenyebb megtestesülése ugyanazon év méhéből nyer életet.”17 E sorsközösség bemutatására azonban a forradalmi napok kínálják a leglátványosabb lehetőséget. Március 15-e legendás története (mint „epoch-making”-események láncolata)18 nem csupán Petőfi apoteózisát, hanem Jókai kultikus tiszteletét is megalapozza. Ahogy Mikszáth Kálmán írja: „semmi jelentékeny se történt e napon a nemzetre nézve, amiben Jókainak (ki ezentúl elhagyja neve mellől az ipszilont) része ne lett volna [...] Páratlan népszerűségének lombozata e naptól kezdődik, és innen veszi táplálékát, mint a fa koronája a földtől, amelybe a gyökere lenyúlik.”19 A „Jókai-regény” egy forradalmi diptichon felépítésére tesz kísérletet: „A márcziusi napokban Petőfivel együtt én voltam az - olvasható A látható Isten című Jókai-szövegben -, a ki a népszabadságot kikiáltottam a szabad ég alatt.”20 „Jókai is egyik hőse ezen napnak - fogalmaz hasonlóan Nógrádi László -, ő Petőfivel együtt a legelszántabb népvezér.”21 A forradalmi események tevékeny részeseként Jókai Petőfi mellé emelkedhet, részesülhet az őt megillető szakrális tiszteletből. „Volt ennek a napnak még egy másik eseménye is - írja Krúdy Gyula amely döntő jelentőségű volt Jókainak életében. Ezen a napon ismerkedett meg későbbi feleségével, Laborfalvi Róza színésznővel. Hiszen nem is múlhatott el ez a nap [...] valamely olyan nagy esemény nélkül, amely esemény költőnk későbbi életére is befolyással legyen. [...] A sors ragadta magával, a végzet irányította cselekedeteit”.22 A „Jókai-regény” társzerzőjeként fellépő „végzetnek” köszönhetően hős és hősnő a Nemzeti Színház deszkáin, eufórikus forradalmi tömegek jelenlétében találnak egymásra. Körösi Henrik például így szcenírozza ezt a „végzetes” találkozást: „e nagy idők legma- gasztosabb napja adta neki a legönfeláldozóbb feleséget, a felejthetetlen emlékű Laborfalvi Rózát. [...] ’Bánk bán’ volt előadásra kitűzve. [...] Midőn Jókai bevégezte beszédét, a színfalak mögül előállott egy királynői alak, királyi ruhában, fején diadémmal. Laborfalvi Róza volt, aki éppen Gertrudot akarta eljátszani. Odalépett az ifjú szónokhoz és kokárdát tűzött a mellébe. A közönség tapsolt, éljenzett. Ez a jelenet két rokonszív egy egész életre szóló eljegyzésének jelenete volt. A végzet akarta így, hogy a magyarul legszebben beszélő leány a magyarul legszebben író ifjúnak legyen a nejévé és hogy a szabadságharcban ő mentse meg igazi hű feleséghez méltó önfeláldozással a 17 Zsig.mond Ferenc, Jókai, Bp., 1924, 5. 18 Ezek az események, „amelyeket egy történelmi közösség nevezeteseknek tart, mert bennük eredetét vagy erőforrását látja, [...] abból a hatalomból nyerik sajátos jelentésüket, amellyel a tárgyalt közösség azonosságtudatát (conscience d’identité), elbeszélt azonosságát (identité narrative), valamint tagjainak azonosságát megalapozzák vagy megerősítik”. Rjcoeur, 1999a, 363. Vö. 49. jegyzet. I—II, szerk. Szauder Mária, Bp., 1979,1, 663. 19 Mikszáth, i. m., I, 120. L. még: Gál, i. m., 43. A Jókay-Jókai névváltoztatásról 1. Szilasi, i. m., 31. 20 Jókai, Életemből. Igaz történetek. Humor. Örök emlékek Útleírás, I—II, kiad. Ráth Mór, Bp., 1886, I, 6. Március 15-e mítoszának megalapozásához 1. még Petőfi emlékszobránál = Uo., I, 286. 21 Nógrádi, i. m., 21. 22 Krúdy Gyula, Mesemondások Jókai Mórról, Bp., 1981, 394-395. 89
