Cséve Anna (szerk.): A forradalom után. Vereség vagy győzelem? - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 10. (Budapest, 2001)
T. Erdélyi Ilona: Világos után - a bukás és az újrakezdés reménye
Erdélyi János ekkori hangulatát jellemzi egyik, 1850. január 18-i feljegyzése: „Különös prognosticonai e szegény nemzet sorsának. Ez előtt húsz-huszonöt évvel két nagy emberére hallgatott a magyar. Veselényi [!] volt az egyik, Széchenyi István a másik. És íme az első megvakult, a második megőrült! írjon-e többet az ember egynapi jegyzőkönyvébe, mint e két tragicai esetet?”38 Szembenézés a jelennel A világosi katasztrófa és következményei, bár az előzmények ismeretében várhatóak voltak, mégis villámcsapásként érték az országot, még a messzibb, a háború viszontagságaitól jobban megkímélt vidékek lakosait is. A szepességi kétnyelvű polgárság jellegzetes képviselője, a kereskedő és a bányaügy szakértője, Fest Imre így mutatja be a helyzetet: „Én éppenséggel hónapokon át nem tudtam felocsúdni a teljes vigasztalanság állapotából, és valami alattomos láz fogott el. Közönséges és alantas lelkek minden gonosz hajlama felszabadult, mert a reakció felemelte jogarát.” Majd így folytatja: „Az aradi és pesti kivégzések, számtalan üldözés, vagyonelkobzás és a legjobb hazafiak bebörtönzése a lakosság minden gondolkodó és érző rétegében mély gyászt és kétségbeesett csüggedést váltottak ki. ...ezer elhervadt remény vett körül bennünket, és egy teljesen megváltozott valósággal kellett szembenéznünk.” Hemzsegtek a kémek, a feljelentők, a házakba besurranó álruhás zsandárok. A berendezkedő hatalom kiszolgálói arrogánsok voltak, minden civilt és magyart „sértő lekicsinyléssel kezeltek.”58 59 - háborgott a német anyanyelvű, művét németül írt Fest Imre. Szavai igazolják Vörösmarty korábbi félelmeit: „Ismerem az embereket, kikkel dolgom lesz. Ők most véletlen szerencséjükben egyedül szeszélyeiktől vezéreltetnek, s szeszélyeikről embertársaik élete, becsülete, szabadsága függ.”60 Ha a magyarországi németnyelvű polgárok ilyen indulattal fordultak szembe az osztrák „zsandárvilággal”, mennyivel súlyosabban érintették az új urak pac- kázásai a megfélemlített, földjüket, megélhetésüket vesztett, elszegényedett nemességet, a magyar nyelvű polgárságot, az egykor hivatalt vállalt honorácior réteg tagjait. A lakosság elszegényedett, kivérzett, járványok tizedelték, fiaikat bebörtönözték, kényszersorozással idegenbe hajtották, és mindezek után még el kellett viselniük a „svarc-gelb” hatalom politikai rendjét, agresszív pökhendi- ségét, gyűlölt nyelvét, a zaklatásokat, a számtalan rendeletet, a népre erőltetett adminisztrációt és az új, a hatalom megszabta életvitelt. Az ország lakossága mindettől idegenkedett és gyűlölte a Bach-korszakot. Ezért is fogadták el nagy számban a Deák Ferenc meghirdette „passzív rezisztenciát”.61 A nép elkeseredett volt, illúziókba menekült, mint erről egy 1850 márciusi pesti levél tanúskodik. A török porta és a bécsi udvar közötti 58 ET, 1,128/b. 59 Fest Imre, Emlékirataim. Fest németül, jórészt korabeli feljegyzésekre támaszkodva írta emlékiratát, eredeti címe Meine Memoiren. Ford. V. Windisch Éva, sajtó alá rend. Korompay Bertalanná és Korompay H. János, Bp., Universitas. 1999, 69-70, 73. A Fest családról 1. Korompay, i. m., 139-150. 60L-B, 439. 61 Erről Dávidházi Péter, „Per passivam resistentiam”. Egy politikai magatartásforma értékeléséhez = „Per passivam resistentiam". Változatok hatalom és írás témájára, Bp., Argumentum Kiadó, 1988, 29-50. és Berzeviczy, 1. 76
