Cséve Anna (szerk.): A forradalom után. Vereség vagy győzelem? - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 10. (Budapest, 2001)
T. Erdélyi Ilona: Világos után - a bukás és az újrakezdés reménye
ellentétek, amelyek a magyar emigránsok kiadatása körül robbantak ki, elegendőek voltak ahhoz, hogy a nép a háborút várja, mint amely meghozza szabadulásukat.62 Pest átalakulása A bujdosóknak előbb-utóbb mégis szembe kellett nézniök jövőjükkel, és az út Pestre vezetett. Pest időközben átalakult, újra német város lett, a boltok cégtábláit megfordították és ismét a német feliratok váltak láthatóvá. Az akkori hangulatot Szilágyi Sándor idézi: „Általános és megdöbbentő szélcsend volt..., mely a vihart követni szokta... Remegve lesték az emberek a híreket, mindenkinek volt valakije, akiért aggódnia kellett. Az utcák tele voltak plakáttal, hírekkel, megszorításokkal, rendeletekkel. A jövő bizonytalansága, a jelen borzalmai nehezedtek mindenkire... Az írók nagy része eltűnt, szétszéledtek.”61 A jól értesült Szilágyi úgy tudta, hogy mintegy harminc írót szemeltek ki a vésztörvényszék áldozatául. Különösen októberben volt „szörnyű idő”, amikor tombolt a „prima furia”. A hírek „borzasztó világról”, bebörtönzésekről, akasztásokról szóltak.64 Pest-Buda szánalmas képet mutatott. Hunfalvy Pál úgy látta, hogy „Pest nem a mienk többé, Pest ezentúl sírunk.., Nem a magyar nemzetiség, tudomány és míveltség lesz többé góca, nem itt fognak többé a magyar állam szívbeli lüktetései kezdődni, vé- gigrezgendők át az egész ország testén... mondják nem lesz többé egyetem Pesten”.63 És ismét Szilágyi Sándor: „Pest német város volt... Egy meghódított és leigázott város... a győzők magasan hordott fejeikkel, a katonák büszke tarka csoportjai... s a magukat mutogatni is alig merő és inkább csak lopva tovább surranó legyőzöttek városa.”66 Az ekkor Pesten élt Brunszvik Teréz így látta a várost: „Mindaz, ami bennünket egykor boldoggá tett, most mintha szomorú gyászfátyollal lenne bevonva, fekete és komor. A szellem képtelen hordozni és elviselni azt, ami van és ami következik.”67 A várost korábban is jellemző kettősség: a nemzeti érzés és a vidám élvetegség keveréke abban mutatkozott, ahogy a tragédiát humorral próbálta oldani. A város jól tájékozott volt, miután a konzervatív arisztokrácia, az adminisztráció és a kereskedők kapcsolatban álltak a császárvárossal. Köztudott volt a miniszterelnök - a szenvedélyes szerencsejátékos - Schwarzenberg herceg ellenszenve, sőt gyűlölete a magyarok iránt: egy-két szépasszonyon kívül nem ismerte az országot. A „belügyér”-ről, Stadionról is tudták, hogy jó szervező, de nincsenek érzelmei. Utóda, a korszak névadója, Alexander Bach volt, a,Justizknabe”, mint Bécsben emlegették. Sikeres ügyvéd, a márciusi mozgalmak alatt népszerű forradalmi agitátor, majd gyűlölt alak, jellemtelen köpönyegforgató, az udvar hű kiszolgálója. Philipp Krauss báró, a pénzügyminiszter volt a kabinet62 EJL, II, 14. 63 Szilágyi Sándor, Rajzok a forradalom utáni időkből, Bp., Athenaeum, 1876, 8, 7. 64 Erről az Erdélyihez 1850-ben írott levelek szólnak, 1. még Berzeviczy, I. 65 Hunfalvy, 350, 351 66 Szilágyi, 8. 67 „ Magyarország, Veled az Isten.1 ” Brunszvik Teréz naplófeljegyzései 1848-1949, sajtó alá rend. Hornyák Mária, Bp., Argumentum Kiadó, 1999, 219. 77
