Cséve Anna (szerk.): A forradalom után. Vereség vagy győzelem? - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 10. (Budapest, 2001)
Francoise Mélonio: A csüggedés ideje. Tocqueville és Proudhon a forradalom után
A forradalmi robbanás csak azokban az országokban következik be, ahol a szabadságjogok hiánya lehetetlenné teszi a reformokat, vagyis ahol a nép meg van fosztva minden kormányzási kultúrától. A forradalmi erőszak válasz a hatalom által gyakorolt erőszakra, és egyéb modell híján annak sajátosságait utánozza. Egyesek számára a forradalmak és a reakció váltakozása Európa katolikus múltjában gyökerezik. Proudhon mindenáron a keresztény teológiában kívánja megtalálni a szuverenitás azon bálványozásának eredetét, amit az abszolút monarchia azután továbbad a jakobinus köztársaságnak. 1865-ben Edgar Quinet La Révolution (A forradalom) című művében a katolicizmust tette meg a jakobinizmus szülőanyjává és a francia történelem nagy vétkesévé. Más liberális történészek, így Tocqueville vagy Rémusat az abszolutizmust vádolják azzal, hogy a franciákba beoltotta a szolgaság kultúráját. Számukra a szocializmus, ami semmibe veszi az egyéni szabadságot, az abszolutizmus szülötte anélkül, hogy ezt tudná: „a szocializmus a rabszolgaság egyik formája. Az adminisztratív központosítás a szocializmus kezdete”.20 XIV. Lajos volt az, aki „ezt az elméletet nyilvánosan hirdette rendeletéiben, vagyis azt, hogy a királyság valamennyi földjét eredetileg feltételesen engedte át az állam, amely az egyedüli igazi tulajdonos, míg az összes többi csupán birtokolja azt, és ezen jogcíme elvitatható, jogosultsága pedig hiányos... Ez a gondolat a modem szocializmus szülőanyja.”21 Tocqueville szerint egész Európa a következő utat járja be: az emberek azt gondolják, forradalmat csinálnak, hogy megszabaduljanak az abszolutizmustól, majd a szocialisták, rosszabb esetben a reakció jöttével visszaesnek a régi szolgaságba. 1854-ben Németországba látogatva Tocqueville ott a 18. századi Franciaországot véli megtalálni: Németországban az abszolutizmus tökéletlen és elmaradott, a szocializmus pedig fejletlenebb. Oroszország viszont egy igen elmaradott Franciaország vagy Németország. Az ötvenes évek Oroszországában, amelyet úti beszámolókon keresztül ismer, Tocqueville a francia abszolutizmus vonásait ismeri fel: a felső osztályok eltávozása a vidékről, az egyéni jogok semmibe vétele. Oroszország így kiváló terepet nyújt a forradalmaknak és a modem despotizmusoknak.22 Mi is Oroszország? - „...olyan Amerika, amelyből hiányzik a felvilágosodás és a szabadság. Demokratikus társadalom, ami félelmet kelt.”23 A forradalmak tehát az alávetett népek balsorsából eredeztethetőek, amelyeknek nagy érdeme a szabadságvágy, de híján lévén a szabadság tapasztalatának és gyakorlatának, visszaesnek a szolgaságba. Minden nemzet a maga sajátos módján indítja forradalmát, és azután esik vissza a szolgaságba. Ám a forradalmak és az őket követő reakció ugyanolyan képet mutat, mint az abszolutizmusoké. Valamennyi európai kultúrát az egységre való áhítozás, az egyéni kezdeményezés semmibe vétele jellemzi, s ez hosszú időre lehetetlenné teszi, hogy megvalósuljon a forradalmak által ígért egyenjogúság. A forradalom elmúltával ismeri fel az ember - jobban, mint valaha - az élőkre nehezedő holtak súlyát. A történelem súlyosabban nyom bennünket, ha megkíséreltük forradalmi úton megváltoztatni. 20 Tocqueville, Oeuvres Completes, i. m., DI, 189. 1848-ból való szöveg. 1853 januárjában Tocqueville L’ Ancien régime et la Révolution c. művének kiadatlan részében így jegyzi fel Lanjuinais barátjának szavait: „.. .a szocializmus természetadta betegségünk; természetesen fakad törvényeinkből, a kormányzásról való elképzeléseinkből, társadalmunk politikai és adminisztratív felépítéséből. A központi irányításhoz képest olyan, mint a vadhajtás a gondozott és beoltott fához képest.” 21 L'Ancien Régine..., i. m., III, 6. fejezet. 22 Tocqueville jegyzete Haxthausen Etude sur la situation intérieure de la vie nationale et les institutions rurales de la Russie (1847-1852) (Tanulmány Oroszország belső nemzeti helyzetéről és falusi intézményeiről) c. két kötetes könyvéhez = Tocqueville, i. m., XVI, 562-568. E feljegyzéseket Tocqueville Az Ancien régime... előkészítői munkái során rendszerezte. 23 Levél G. de Beaumont-hoz, 1853. november 3. = Tocqueville, i. m., VIII, 164.
