Cséve Anna (szerk.): A forradalom után. Vereség vagy győzelem? - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 10. (Budapest, 2001)

Kiczenko Judit: „Sötét vizek partján” Egy bibliai motívum története

Tóth Árpád Az árnyból szőtt lélek című verse követi az 1919. decemberi szám Kosztolányi-publikációit. Mintegy tovább folytatva költőtársa ,jajveszékelését”, az utolsó ítéletet állandósult valóságként érzékelteti, Ezékiel- és Dániel-allúziók- kal dúsítva a szöveget.

„Mindennap egy új utolsó ítélet Vaskürtje zúg, setét villáma vág,

Reszketve terítem a védő fátyolt Magam körül és eltépi a vihar,

Es minden barlang, melynek csendje lágy volt Most ferde száj, amely szörnyű jajt rival. ”

Néhány oldallal később Szép Ernő Október című írása a 137. zsoltárt idézi fel: „Kedveli a szomorúság azt a fajta fűzfát, akit szomorú fűznek neveztek el. Azért nevezték el azt szomorú fűznek, igen, ez a fűzfa nem titkolja magát, észrevették ezen, hogy ez a szomorúságnak az ő kedves fája. [...] A szomorúság mind a fákat pártolja, de azt az egy fát, ezt a szomorú fűzfát tette hangtalansága lantjául.. ,”61

A jelentősebb nyugatos lírikusok közül Juhász Gyula az, aki újrafordítja az 1920-as években a 137. zsoltárt, annak első három strófáját, a panaszrészt (Babylon vizénél...), így nem meglepő, hogy talán az ő költészetét és publicisztikáját hatja át leginkább a zsoltár és a babiloni történet motivikája. Kitérek néhány szövegére, részben azért, mert ezek némelyikét, feltehetően politikai nyomásra, a kritikai kiadás nem közölte (A békekötésre, Egy világhíresnek, kisebb publicisztikák stb., későbbi - nem kritikai kiadások - részben korrigálták ezt a hiányt.)“ Az 1920-ban írott Magyarok Húsvétjából idézek röviden: „Megfüjjuk-e az öröm piros harsonáját a régi, régi emlék, a gyönyörű húsvéti legenda örömére? Vagy a gyász fekete tafotáját hagyjuk lengeni, a sírok ormán ünnepelve méltón a magyar gyászt a föltámadás idei ünnepén? Szabad-e örülni ma nekünk, mikor temető lett az ország és lehet-e remélni, mikor egy egész világ kórusa dörgi felénk a feszítsd meget? Az öröm és a remény húrját tegyük-e száraz fánkra, vagy az egészet függesszük föl a szomorú magyar fűzekre Babylon vizeinél?”63 A békekötésre versének pretextusa Dániel könyvének „Mene, Tekel, Fáresz”-e“ A magyar fohász és a Trianon szövetében pedig oly változatos és egymásba fonódó az utalásrendszer, hogy nem kockáztatom meg egy hivatkozás kiemelését.

Az 1930-ban keletkezett Egy világhíresnek című versbe az ószövetségi pretextu- sok szellemiségének megfeleltethető remény-formulát foglalja Juhász, himnikus zárlatot adva művének. Kosztolányi Az anyák című versével kapcsolatosan már

61 Kosztolányi Dezső: Jajve széklő a magyar romokon-, Tóth Árpád: Az árnyból szőtt lélek-. Szép Ernő: Október = Nyugat, 1919 december, 1055.,1063-1064.,1069.

62 Meg kell jegyezni, hogy a kritikai kiadás minden esetben precízen feltünteti a nem közölt szövegeimét, lelőhelyét. Az említett költemények esetében pl. Juhász Gyula összes versei, sajtó alá rend. Paku Imre, Szukits-kiadás, 1941. 131-132. (A továbbiakban: Paku)

63 Juhász Gyula, Prózai írások, 1918-1922, kritikai kiadás, sajtó alá rend. Péter László, Bp., Akadémiai, 1969, 290.

64 ,, Kardom letettem, várok, dacolok.

Az Isten él és a vén föld forog,

Mene, Tekel, Fáresz: fölírva van Bitang hódítók palotáiban."

211