Cséve Anna (szerk.): A forradalom után. Vereség vagy győzelem? - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 10. (Budapest, 2001)
Kiczenko Judit: „Sötét vizek partján” Egy bibliai motívum története
A decemberi szám, majd az 1920-as februári Gellért Oszkár hivatkozásait tartalmazza, Naplómból-onnan, Üzenet Adynak, illetve Vízözön Babylonban címmel. „Október... Október és még mindig itt. Ma hatezer évvel lapozok vissza és Babylon költőihez menekülök.” 1920 februárjában pedig: „Ó-Babylon ideje óta ... Oh tavaly óta, Ady, hol vagy" Noha ezek a 6000 éves babiloni birodalomra reflektálnak, az olvasók közül csak az értelmiségiek legszűkebb körétől volt várható a helyes azonosítás, a babiloni fogsággal való összevetés azonban tágabb körben elképzelhető lehetett. Ugyancsak a decemberi számban közölték Kosztolányi híres jeremiádját, amely a köztudatban a későbbi közlések alapján A magyar romokon címmel vált közismertté. A Nyugatban a vers Jajveszéklő a magyar romokon címmel, 1919. szeptemberi datálással jelent meg. A mű több szempontból is emblémája az eddig elmondottaknak. A húsz sorban anaforikus helyzetben hússzor előforduló Jaj” önmagában összefüggést teremt az említett ószövetségi könyvek legmegrendültebb panaszrészeivel, leginkább a címben is megidézett, az elpusztult Jeruzsálemet sirató Jeremiással, illetve a mű tematikus és müfajbeli számtalan magyar előzményével. A lakonikus szöveg nagy intezitással összegzi a mindenkori összevetésekből létrejövő, létrejöhető változatokat. A mind a húsz sor végére kitett kérdőjel, a számtalan kérdőszó a lét teljes elbizonytalanodását, az egyéni és közösségi identitásvesztést jelzi a de profundis léthelyzetében. Nemes Nagy Babits e korszakbeli megrendült- ségét a lírai beszédmód dadogássá alakulásának elemzésével érzékelteti. A dadogást az artikulálatlanban, a sikolyban, a jajgatásban, a sírás különböző intenzitású változatában való megnyilatkozással behelyettesítve Kosztolányira is alkalmazhatjuk Nemes Nagy Ágnes értelmezését. A kölcsönzés bonyolult fonadéka Kosztolányi korabeli idézéstechnikája. Az elveszített identitás konstatálásának döbbenetében nemcsak vendégszövegeket kölcsönöz, hanem érvényesnek érzett művészelődöket és műfajokat is, a műfajok imitációi és a szerzői gesztusok mögé rejtőzve keres analógiát, abból kibontható magyarázatot, az - első időkben föl sem fogható - új helyzethez emberi és művészi túlélési stratégiát. (Kosztolányi tematikánkhoz leginkább köthető versei: Az ellenség, Szénrajz, Ideges rímek, Magyar költő sikolya Európa költőihez 1919-ben, Rapszódia). Érdekes változat Az anyák. A babiloni fogságban mondott panaszénekek egy része a kilátástalanság és kétségbeesés miatt Isten káromlásáig is „elmerészkedett”.59 60 A vers ezzel a jellegzetességgel tart rokonságot. (A korabeli hasonló művek közül Tóth Árpád Bús, délelőtti versét említem még). A kor megrendültségét kell látnunk abban a mozzanatban, hogy megjelenik az átokzsoltár parafrázisa is, s éppen Kosztolányi Gyászkarában, illetve egy másik nyugatos publikációban: „az új zsoltár átokra vetemült a számon.”611 59 Karasszon Dezső, i.m., 693. Vő. 65. jegyzet. 60 Boda József, Sötétség, Nyugat, 1920. január, 35. 210
