Cséve Anna (szerk.): A forradalom után. Vereség vagy győzelem? - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 10. (Budapest, 2001)
Kiczenko Judit: „Sötét vizek partján” Egy bibliai motívum története
IV. 2. Az első világháború idején, a háború kirobbanásának ténye, majd eseményei ismét előhívják a bibliai reminiszcenciákat, 1919 őszétől pedig drámaian aktuálissá válik az ószövetségi történet. A háború éveiben jellemző a zsoltáros hangütés, az apokaliptikus látomás, a liturgia részét képező különböző elemek átvétele. Adynak 1918-ban, A halottak élén címmel megjelentetett kötete verseiben az idézetnek mottó, cím, cikluscím, illetve a versek szövegvilágát behálózó változatai valósulnak meg; tárgyam szempontjából különösen figyelemre méltóak az Ezékiel-, Dániel-, Jeremiás-mottók, az Ésaiás könyvének margójára ciklus; illetve a visszacsatolás az előzménynek tekintett kuruc kori tematikához. A háború várva várt vége Magyarország számára a trianoni békét jelentette. Nemes Nagy Ágnes Babits-monográfiájában érzékletesen jellemzi ezt az egzisztenciális-müvészi-erkölcsi fordulót, döbbenetét. „A magyar irodalomnak, a második reformkornak, ez a nagyszerű serege csapdába került, mint a vizafogóba hajtott halak. Olyan indulás, olyan széles remények - történelmiek, irodalmiak - után két háború közé úsztak be, az egyik a múltjuk volt, a másik a jövőjük. Nehéz dolog jóval súlyosabb tapasztalatokkal a hátunk mögött, a dezillúzió sokkal mélyebb fokán kellőleg méltatni azt a kis első világháborút, amelyben még huszárcsákó volt és gulyáságyú, tamburmajor és hátország. De azt hiszem, mégis ez volt a kezdet, a huszadik századi életérzés kezdete. Azzal a nemzedékkel megtörtént a hihetetlen, mindenekelőtt a tömegháború, az öldöklés technikájának ugrása, és a többi, az ország kétharmadának elvesztése, két forradalom, ellenforradalom, politikai banditizmus. Akik mindezen átestek, nem voltak többé azonosak önmagukkal. Hajlamos vagyok ma már azt hinni, hogy még kevésbé voltak azonosak magukkal, mint azok, akik a második világháborún mentek keresztül. Mert gyanútlanabbak voltak, mert a stabilitásérzésük csorbítatlan volt. [...] Sérüléseiket el sem tudjuk képzelni, csupa védtelen felület voltak...”57 58 A békediktátum körvonalazódását Ady még megérte, tényleges végrehajtását már nem. A korszak művészetét vizsgálva, a legjelentősebb nyugatosok müveivel párhuzamosan néztem át a mértékadó Nyugat számait, 1919 januárjától kezdve. A folyóirat 1919. novemberi számában közölték Szép Ernő Vers című, a 137. zsoltár egyes részeire rájátszó expresszív költeményét. „ Azért volt annyi borzalom az embertáblákban, hogy én búsuljak és a búsulásba rekedjek (...) Lantomat a tengerbe vetettem és elfordultam és megfutottam Jajgatva süket jajokkal, a két kezemmel a két szemem betapasztottam ”5H 57 Nemes Nagy Ágnes, A hegyi költő, Bp., Magvető, 1984, 106-107. 58 Nyugat, 1919, november, 947. 209
