Cséve Anna (szerk.): A forradalom után. Vereség vagy győzelem? - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 10. (Budapest, 2001)

Kiczenko Judit: „Sötét vizek partján” Egy bibliai motívum története

parabolaszerűén és költőien - fejezi ki az adott eseményt, mint az azzal részletesen, epikusán foglalkozó ószövetségi könyvek. Azonnal az előadás után kaptam egy adatot Szabad Györgytől,16 amely megerősítette hipotézisemet. Ettől kezdve fokozatosan gyűlt az adattáram, műfajilag a legváltozatosabb anyagban (vers, regény, novella, emlékirat, napló, prédikáció, katekizmus, krónika, tanulmány, publicisztika, levél, interjú stb.). A változatosságban egyetlen - csaknem változatlannak tekinthető - mozzanat volt: a hivatkozások bizonyos periódusokban feltűnően megszaporodtak, máskor akár több évtizedes vagy évszázados hiány volt tapasztalható. Az utóbbi a barokk és a klasszicizmus találkozásakor, illetve feltűnően Gyöngyösi munkásságától kezdve vagy a kiegyezés utáni évtizedekben figyelhető meg. Megállapíthattam azt is, hogy (a „szabályt erősítő kivételtől”, Ady híres és jelentős versétől — a Vér és arany kötet, Az ős Kaján című ciklusába szerkesztett -, a Sötét vizekpartjántó\ elte-kintve) az idézett bibliai szituáció mindig valamilyen történelmi témához köthetően vált ihletőjévé a legkülönbözőbb variánsokat létrehozó művészi megnyilatkozásoknak. A megválaszolandó kérdés az lett számomra, hol van a forrásvidéke, hol, kinél, mikor és hogyan jelentkezett ez az analógia, s miként vált olyan erőssé, hogy a XX. század második feléig is ható hagyománnyá tudott válni.

III. 1. Magyarország történetében 1526, a mohácsi csata elvesztése - és következményei, 1541-ben Buda eleste, az ország három részre szakadása, a török és Habsburg-uralom kezdete - az első ilyen, hatásában is hosszú távú és jelentőségében tragikus történelmi esemény. Arany János költészettörténeti megközelítésben teszi meg 1526-ot, a mohácsi katasztrófát a tárgyam szempontjából is első, olyan történelmi cezúrának, amely alapjaiban változtatta meg nemcsak a történelmet, de szűkebben az irodalmat, annak fejlődésvonalát is. Arany tényszerű és szakszerű vizsgálódása eredményeként leszögezi, hogy a „naiv népiességnek”, a magyar költészet első századaiban organikusan kialakult és fejlődő ívének megszakadása, a költői megformálás és a magyar prozodia természetes megoldásainak drasztikus megtorpanása, néhány esetben a kontinuitás teljes megszűnte (pl. a magyar naiv eposz létrejöttének lehetetlenné válása) ekkora tehető. Arany a korszak tragikumát azzal a felismerésével érzékeltette legmélyebben, hogy a katasztrófa hatása nemcsak szemantikai síkon, hanem a prozodia szintjén is megjelenik.

Erre a korszakra esik a reformáció egyre erőteljesebb fellépése, már az iro- dalmiság köntösében, magyar nyelven is. Nemes Nagy Ágnes mentalitástörténeti megközelítésben, Aranyhoz hasonlóan, a költészetnek e korszakbeli megtorpanásáról, az elvárható gazdagodás helyetti vákuumról beszél, arról értekezve, hogy az úgynevezett metafizikus, filozófiai, ontológiai ihletettségü költészet e periódusban sem alakult ki, holott a hitviták előtérbe állították azokat

16 Szabad György adata: a debreceni Kántus az abszolutizmus idején minden alkalommal Verdi Nabuccó'ymáY. Rabszolgakórusával zárta programját. Később írásban is megtaláltam ezt az adatot a Debrecen története 3., 1849-1919. című kötetben. Főszerkesztő Orosz István, Debrecen, 1997, 19. (A monográfia utalása a kórus szövegének első sorára feltehetően nem korhű, az első sor nem lehetett a kötetben megadott változat, lévén jóval későbbi fordítás.) Vö. 46. jegyzet.

198