Cséve Anna (szerk.): A forradalom után. Vereség vagy győzelem? - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 10. (Budapest, 2001)
Dávidházi Péter: „Peragit tranquilla potestas...” Egy mottó reménysugara a szabadságharc leverése után
Az Uj Magyar Muzeum szerkesztője a XIX. század közepén bizonyos lehetett abban, hogy Claudianus versei már nem tartoztak a gyakran idézett művek közé. Halványuló jelenlétük egyrészt magyarázható a retorikai szempontú irodalomfelfogás általános háttérbe szorulásával, mely a magyar kultúrában később történt meg, mint nyugatabbra, de ekkorra már bekövetkezett. Másrészt talán olyan egyedibb okokra is visszavezethetjük, minthogy a korábban számos magyar literátor kezén forgott, Toldy által 1820-tól használt18 antológiában, Eschenburg Beispielsammlungyában Claudianustól rövid méltatás után csak a Honorius császár és Maria házasságára írott epithalamium olvasható, az is az allegorikus költemény műfajának római példájaként, vagy hogy Eschenburg Entwurßa is csak ezért említi a költőt, akiről Handbuch der alten klassischen Literatúraiban főbb művei felsorolása után fanyarul megjegyzi, hogy epigrammái és más kisebb költeményei között akad néhány szerencsés, de általában gondolatain, képein és kifejezésein a korszak természetellenesen kimódolt ízlése uralkodik.19 Az Uj Magyar Muzeum indulásakor számítani lehetett rá, hogy az idézet megnevezetlenül hagyott lelőhelye és eredeti kontextusa sűrű, s talán végleges homályba merül. így is lett: a tárgykörben azóta megjelent irodalomvagy sajtótörténeti munkák, ha említik egyáltalán e mottót,20 szinte kivétel nélkül21 legföljebb szerzőjének születési és elhalálozási adatait adják meg, esetleg még az idézet lefordítására vállalkoznak, lemondván a konkrét mű és szövegkörnyezet visszakereséséről, s ezzel annak kinyomozásáról is, hogyan kerülhetett Toldy kezébe. Egy ókori előkép vonzásában: a fiatal Toldy útja Claudianushoz Minden bizonnyal 1821-ben, a lázas irodalmi tájékozódás nagy évében kezdhetett megismerkedni azzal a claudianusi művel, a Manlius Theodorus konzuli beiktatására költött dicsőítő versezettel, amely majd az Uj Magyar Muzeum mottóját fogja adni. A De consulatu Manlii Theodori elejét abban a nyomtatványban olvashatta, amelyet Czinke Ferenc publikált az egyetemi hallgatók által 1813-ban, 1815-ben és 1819-ben eljátszott „dramatizált beszélgetése”, Az ifjú tudósok gyűlése előadásainak emlékére. Ezt a legalább kétszer (1815-ben és 1819-ben) megjelent és végül gúnyos kritikai fogadtatásban részesült nyomtatványt22 Toldynak azért kellett elővennie, mert 1821 szeptemberében az egyetemen nagy vitairatot akart írni Czinke, akkori professzora 18 Toldy, 1879, 19. köt., 389. L. még a Beispielsammlung alapján készített Pope-fordítását: Toldy Ferenc Bajza Józsefhez, 1825. november 20. = Bajza József és Toldy Ferenc levelezése, sajtó alá rend. és jegyz. Oltványi Ambrus, Bp., 1969, (A továbbiakban: Bajza-Toldy, 1969.) 266-267. 19 Johann Joachim Eschenburg, Beispielsammlung zur Theorie und Literatur der schönen Wissenschaften. I-IV. Berlin és Stettin, Friedrich Nicolai, 1788-1789, I, 236-245.; Uö, Entwurf einer Theorie und Literatur der schönen Wissenschaften, Berlin és Stettin, Friedrich Nicolai, 1783, 67; US, Handbuch der alten klassischen Literatur, 3., jav. és bőv. Kiadás, Berlin és Stettin, 1801, 252-253. 20 Miklóssy János az Új Magyar Múzeumnak szentelt terjedelmes sajtótörténeti fejezetében nem is említi. A magyar sajtó története. ////. 1848 -1867,. szerk. Kosáry Domokos és Németh G. Béla, Bp., Akadémiai Kiadó, 1985, 465-481. 21 Üdítő kivétel Erdélyi János levelezése, I—II., sajtó alá rend. és jegyz. T. Erdélyi Ilona, Bp., Akadémiai Kiadó, 1960, 1962. (A továbbiakban: Erdélyi, 1960-1962.) II, 475. 22 Quaipelagius, Czinke Ifjú Szószólóinak gyűléséről tót paródia, Tudományos Gyűjtemény, 1819, Vili, 108-110. 151
