Cséve Anna (szerk.): A forradalom után. Vereség vagy győzelem? - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 10. (Budapest, 2001)
Dávidházi Péter: „Peragit tranquilla potestas...” Egy mottó reménysugara a szabadságharc leverése után
hogy Janus egyik epigrammájában (Se ipse commendat) nosztalgikusan példálózott nagy ókori elődei pártfogolt helyzetével, és Ennius, Tibullus, Horatius, Vergilius után Claudianusszal zárta a sort, megnevezése nélkül, de egyértelmű utalással patrónusára és egyik főművére: „Stilichoni quod fuit olim, / Qui cecinit raptus, Persephonea, tuos”; Csorba Győző fordításában: „ami volt Stilichónak / hajdan az elrablóit Persephoné dalosa”.10 11 Ennyiből azonban aligha lehetett megsejteni, hogy Claudianus panegyrised (mint bő fél évszázaddal Toldy halála után kiderítették és összehasonlító elemzéssel meggyőzően bizonyították) a magyar humanista mintaként tartotta szeme előtt." Janus azonban csak a kezdet Claudianus magyar utóéletében. Toldy már 1851-ben, A magyar nemzeti irodalom története második kötetében említi Stephanus Taurinusnak a Dózsa-háborúról írott latin eposzát, amely Stauromachia, id est Cruciatorum servile bellum címmel jelent meg 1519-ben, két bécsi kiadását is megadja,12 de nem tudni, a klasszikus irodalmi utalásoktól hemzsegő, magyarázatos névjegyzékkel is ellátott művet olvasva vajon fölismerte-e, hogy az többek közt claudianusi minta nyomán készült.13 Noha 1864-1865-ben Toldy maga is kiadta Gyöngyösi válogatott költői műveit, nem olvashatta még Gyöngyösi (majd csak 1918-ban fölfedezett) Proserpina elragadtatása című elbeszélő költeményét, amely csak ott kezdi Ovidiust követni, ahol a cselekménye vezérfonalaként használt Claudianus-mű, a befejezetlen De raptu Proserpinae története megszakad.14 15 Toldy életében még nem kutatták, hogy Gyöngyösi Porábul megéledett Phoenixe15 köszönhet-e valamit Claudianus Phoenix című versének, amelynek Egyiptomból, Claudianus szülőhelyéről származó mitológiai témája, a már Ovidius által is megénekelt, hamvaiból újjáéledő főnix-madár, európai vándorlása során esetleg innen érkezve rakott fészket Gyöngyösi több művében, hiszen a feltételezetten Gyöngyösi kezébe jutott Claudianus-kiadásokban16 benne van. A folyóiratához mottót kereső Toldynak a jelek szerint arról sem volt tudomása, hogy Claudianus egy-egy szentenciaként kiemelhető latin mondata viszonylag gyakran fordult elő XVII. századi halotti beszédek vagy költemények magyar szövegeiben; egy kimutatás 21 ilyen esetet talált 1612 és 1700 között, köztük legnépszerűbb a Honorius negyedik konzulságára írott panegyrisból ötször idézett „componitur orbis / regis ad exemplum” (a világ az uralkodó példáját követi),17 ellenben a majdani mottót tartalmazó költeményből egyszer sem bukkan föl részlet. 10 Jani Pannonii opera omnia. Janus Pannonius összes munkái, kiad. V. Kovács Sándor, Bp., Tankönyvkiadó, 1987, 14-15. (Az itt 2. sorszámot kapott epigramma a Teleky és Kovásznay kiadta gyűjteményben is szerepelt.) 11 Huszti József, Janus Pannonius, Pécs, 1931, 90-91, 105-106; Feniczy György, Claudius Claudianus és Janus Pannonius panegyricus költészete, Értekezések a magyarországi latinság köréből 10. Bp., Dunántúl Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda Rt., 1943. Vö. még Pais Dezső, Janus Pannonius Eranemusu és a latin klasszikusok, EphK, 1910, 760-770. 12 Toldy, 1851, II, 53-54. 13 Császár Zoltán, A Stauromachia antik és humanista forrásai, Bp., 1937. 42. 14 Badics Ferenc, Gyöngyösi István élete és költészete, Bp., Gyöngyösi István Társaság, 1939, (A továbbiakban: Badics, 1939.) 129-133. 15 Vö. V. Windisch Éva, Gyöngyösi és a Porábul megéledett Phoenix, ItK, 1960, 535-557. 16 Badics, 1939, 130. 17 Ezúton köszönöm Kecskeméti Gábornak, hogy rendelkezésemre bocsátotta idevágó publikálatlan idézetgyűjteményét. , cn
