Cséve Anna (szerk.): A forradalom után. Vereség vagy győzelem? - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 10. (Budapest, 2001)
Kríza Ildikó: Hősök és mítoszok a szabadságharc után a magyar néköltészetben
den fontos esemény szerepel ponyvákon versben, prózában, rövid hírként, így például Jelaőic futásáról, Zichy haláláról, Damjanich győzelmeiről. A ponyvák később is befolyásolták a közgondolkodást. A szabadságharc bukása után, főleg 1860-at követően papírra vetett visszaemlékezések, memoárok zöme ismereden maradt. Csak a szakemberek olvasták. Jelentőségük mégsem kicsinyelhető, mert időben eltávolodva tekintettek vissza a történtekre és felnagyították a kiemelkedő hősöket, mindenekelőtt Kossuth szerepét idealizálták, és ezáltal segítették megérteni a mitizált hős társadalmi rangját. Kossuth Lajos, a mitikus hős Az eddigi források egyértelműen arról szólnak, hogy a kor legnépszerűbb hőse Kossuth Lajos volt. Mitizált hőssé válása 1848 nyarán kezdődött az alföldi toborzó útján. A ceglédi szereplését követően személye a szabadságharc jelképévé vált. Híre oda is eljutott, ahol sohasem fordult meg, és úgy jelent meg, mint ahogyan a rendkívüli hősök tették, hirtelen ott termett, ahol baj van, felismerhetetlenül jelent meg, különös segítségre volt képes.28 Róla meséltek legtöbbet, a vele kapcsolatos énekek voltak a legváltozatosabbak. Már 1848 nyarán ezt olvassuk róla egy ponyvában: „Mint a tisztító tűz Lelke legmélyébe Hatott le Kossuthnak Égető beszéde ” A lelkesítő szónoklat hatásáról történészek, irodalmárok szóltak, de kevesebbszer hallunk arról, hogy ténylegesen átformálta a gondolkodást. Például ő tette lehetővé a közvélemény által elítélt, cseppet sem kedvelt negatív jelzőkkel ellátott útonálló, a gyilkos Rózsa Sándor szerepvállalását a szabadságharcban. A szabadcsapat vezére a néphagyományban hőssé vált, és később alakjához gazdag folklór kapcsolódott, kedvelt emberré magasztosult. Az idealizálási folyamatban szerepet kaptak a ponyvaírók. Közülük Putnoki József nevét szeretném kiemelni, aki Kossuth szavait felnagyította és leegyszerűsítette, közérthető formában közölte ponyvákban és ezzel előkészítette a talajt az 1860-70-es években kezdődő betyárromantikának.29 A legnépszerűbb hősöket a néphagyomány mitikus eredettel, képességgel ruházta fel. Ezek közül az egyik a születési helyre vonatkozik. Annak ellenére, hogy Kossuth a ma embere számára is a „közelmúltban” él és biográfiája nyitott könyvként áll előttünk, a visszaemlékezések egy része a születési helyének bizonytalanságáról vall. Miként a régi görög mondák szerették saját városuk szülöttének tartani a hőst, úgy Kossuth Lajosért is versengett Monok és Tállya. A motívum párhuzamainak felsorolása nélkül idézem „Hét város 28 Az emlékezet kiesés különös játékának tartjuk, hogy Kossuth kápolnai imáját tényként tisztelték, a róla készült nyomatot ereklyeként őrizték, pedig a kortásak tudták, hogy Kossuth sohasem járt Kápolnán, és az ima szerzője felfedte kilétét. 29 Dömötör Sándor, Betyárromantika, Ethnographia, 1930, 97. 141
