Cséve Anna (szerk.): A forradalom után. Vereség vagy győzelem? - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 10. (Budapest, 2001)
Guy Rosa: Victor Hugo: „Mi a száműzetés?”
Hugo magánleveleiben a kudarcért egyértelműen Lamartine-t teszi felelőssé, aki teljesen elhibázott stratégiát követett: a franciaországi forradalmat a többi ország feláldozása árán akarta megmenteni, s így valamennyiüket katasztrófába sodorta. Az egyetlen országban létrehozott köztársaság elképzelése nemcsak illúzió, hanem ellentmondás, sőt árulás: vagy csak a köztársaság látszatát tudja megteremteni, vagy nem tud fennmaradni, vagy - s ez a legvalószínűbb - mindkettő, ahogy ezt a franciaországi események bebizonyították. Az 1815-ben és 1849-ben egyaránt győzedelmes királyok intemacionáléját csak a népek internacionáléja győzheti le: az utolsó forradalom vagy európai lesz, vagy nem az utolsó forradalom lesz, amelyet levernek. *** A száműzetés első éveiben ez az elgondolás és e remény nagyon is megalapozottnak látszik: a száműzöttek kozmopolita közösségét a közös harc kovácsolja össze; tagjai minden jel szerint arra hivatottak, hogy a hamarosan bekövetkező végső harcot összehangolják, és megteremtsék a majdani Európa tényleges és jogos alapjait. E hivatástudattól vezérelve rendkívül figyelmesen követik az európai eseményeket. Jerseyn a külföldiek - amennyiben ennek a szónak az adott kontextusban egyáltalán értelme van - részt vesznek a vitákon és a szavazáson, amelyet a franciák az 1852. december 2-i népszavazásról tartanak; a lengyel száműzöttek bankettjének meghívóján a következő felirat szerepelt: „Egyetemes köztársaság, 1853. november 29., az 1830-as lengyelországi forradalom évfordulója, polgártárs, a Jerseyn tartózkodó összes nemzet köztársaságpárti száműzöttjét egyesítő közgyűlés úgy határozott, hogy”52 Jean Bousquet temetésén a koporsó mellett a négy száműzött nemzet egy-egy képviselője áll - egy lengyel, egy magyar, egy olasz és egy francia -, s a vörös zászló az összes nemzeti lobogó színét egyesíti.53 Hugo is ott van közöttük. Minden beszédében ezt az egységet, a száműzöttek összetartó közösségét ünnepli, amely az emberiség valamennyi nemzetét összefogó egyesülés előképe. Herzennek címzett levelét így kezdi: „Kedves honfitársam a száműzetésben”,54 egy porosz követet „kollégá- jaként”-ként szólít meg (lánya nem kis csodálkozására, aki fel is jegyzi a fordulatot),55 és a Ribeyrolles Rio de Janeiró-i emlékművének felállításán munkálkodó bizottság tagjaihoz írt levelét a következő sorokkal zárja (melyek akár a levél írójára is vonatkozhatnak): „Ribeyrolles az önöké... ahogy a mienk is; a hozzá hasonlók az emberiség minden egyes tagjához közel állnak; száműzetésükből is erényt kovácsolva ráébresztenek bennünket egyetemes összetartozásunkra; és amikor a zsarnokok megfosztják őket hazájuktól, illő, 52 Journal d'Adélé Hugo.ll, 362. 53 Journal d'Adélé Hugo, II. 55. 54 I860, július 15. Herzen Hugo levelét közli a Londonban kiadott Étoile polaire (Sarkcsillag) első számában. 55 Journal d ’Adélé Hugo, I, 288. 127
