Cséve Anna (szerk.): A forradalom után. Vereség vagy győzelem? - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 10. (Budapest, 2001)
Kaczmarczyk Adrienne: „Conquassatus, sed ferax” Liszt Ferenc a magyar szabadságharc leverése után
helyet.22 Csak miután 1853 végén a Forradalmi szimfóniáról is lemondott, fordult Liszt figyelme a klasszikus szimfóniát megújító, általa teremtett új műfaj, a szimfonikus költemény felé, keresve ennek és a magyar zenei anyagnak a társítási lehetőségeit. így, a két magyar vagy részben magyar szimfónia-terv kudarca után és azok helyett jött létre 1853-54 folyamán a Hungária, az a szimfonikus költemény, amelyben a kortársak az „első magyar nemzeti szimfonikus műalkotás”23 megszületését ünnepelték és amely a század második felében a magyar szimfonikus zenei kísérletek mintája lett. Liszt maga is ekkor érezte úgy, hogy méltó választ adott Vörösmarty Mihálynak a nemzet nevében megfogalmazott és hozzá intézett Ódájára.24 Hazafias gesztusként értelmezhető, hogy a szimfonikus költemények 1854—55-ben még 9 részesre tervezett sorozata zárókövének éppen a Hungáriát, tehát az egyetlen kifejezetten magyar vonatkozású szimfonikus költeményt tette meg. Mint már kortársai is felismerték, a szimfonikus költemény megteremtése volt Liszt legfontosabb hozzájárulása az európai zenetörténethez, következésképp a Hungáriádal tehetsége legjavát nyújtotta hazájának. Mind a Hungária, mind a Magyar rapszódiák jellegzetesen az 1850-es évek alkotásai. Az önkényuralmi terror enyhülésével már nem volt szükség a magyarság életerejének „fitogtatására”, a duhaj, tomboló finálékra. A nemzet megrendült, megrázkódtatáson esett át, de termékeny és él: „conquassatus, sed ferax”. A Schopenhauertől átvett latin szavakat ugyan Liszt eredetileg saját magára vonatkoztatja,25 de e szavak szinonimáival jellemzi honfitársait is és ezeket a nemzeti tulajdonságokat hangsúlyozza magyar vonatkozású műveiben is. Már 1838-ban is hasonlóan fogalmaz: „én is ehhez az ősi és erős fajhoz tartozom; ennek az őseredeti, megszelíditetlen nemzetnek vagyok a fia, amelyet, úgy tűnik, még jobb napokra tartogat a Gondviselés! Mindig hősi és büszke volt ez a faj. A nagy érzések mindig helyükön voltak ezekben a széles mellekben. Ezek a büszke homlokok nem tudatlanságra vagy rabszolgaságra születtek.”26 Ezt a magyarságképet Liszt a felvilágosodástól örökölte éppúgy, mint e nemzetkép zenei kifejezőjét a verbunkos-stílust is. A tökéletesebb kompozíciós megoldás felé vezető utat két 1850-1854 között komponált gyászdarab jelezte. Liszt ezekben a művekben, a Forradalmi szimfónia első tételéből önállósult Héroide funébre (Hősi sirató) című szimfonikus költeményben és 22 A szimfónia tételsorát lásd a 8. jegyzetben. 23 „In dieser Schöpfung spendete Liszt seinem Vaterlande das erste national-symphonische Kunstwerk, welches überhaupt geschrieben worden ist und die Tonkunst Ungarns fundiert.” A. Göllerich, i. m., 80. 24 Vörösmarty Liszt Ferenchez című költeményét, amely 1841-ben jelent meg az Athenaeumban, Liszt valószínűleg csak 1843-ban, barátja Teleki Sándor gróf prózafordításában ismerte meg. Liszt utóbb a Hungáriát és egy zongoraművet, a Funérailles-1 nevezte a Vörösmarty-versre adott válaszának: „Són Excellence [Horváth igazságügyminiszter] m’a fait l’insigne honneur de réciter en entier et par coeur, en guise de toast - la belle poésie que Vörösmarty m’a adressée en 1840, â laquelle je crois avoir un peu répon- du par la Hungária, les Funérailles et d’autres opuscules.” Levél Carolyne von Sayn-Wittgensteinhez Szekszárdiól 1870. szeptember 28-án. La Mara, i. m., VI, Leipzig, Breitkopf & Härtel, 1902, 266. 25 Liszt magára vonatkoztatja a schopenhaueri szavakat, ezért használ az eredeti nőnem - „conquassata, sed ferax” - helyett hímnemet. A. Schopenhauer, Parerga und Paralipomena. Kleine philosophische Schriften. 6. Auflage. Hrsg. v. J. Frauenstdt, II, Leipzig, F. A. Brockhaus, 1888, III. fejezet: „Den Intellekt überhaupt und in jeder Beziehung betreffende Gedanken” 53. §. Liszt 1857. március 26-i, Eduard Liszthez írott levelében idézi. La Mara, i. m., I, Leipzig, Breitkopf & Härtel, 1893, 272. 26 Liszt Ferenc válogatott írásai, vál., jegyz., ford., Hankiss János, Bp., Zeneműkiadó, 1959,1, 109-110. 103
