Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)

IV. Ünnepi hagyományok születése - Kerényi Ferenc: A Petőfi-kultusz korai szakaszának szociológiájából (1844-1867)

Orlai Petries Soma: Petőfi az egri kispapok között. Magyar Nemzeti Galéria

a PIM kézirattárában), és a legutóbbi időkig élt a szájhagyomány Szalkszent- mártonban, hogy Petőfi-autográfok vagy legalábbis egykorú másolatok ott is lappanghatnak. 4

Más alkalommal5 már utaltunk arra, Petőfi műveltségére milyen hatással volt, hogy öt és fél éves korában elhagyta a szülői házat, és egy elsődleges közösség (család, faluközösség, egyházközség) helyett a másodlagos közösségeiben (iskola, katonai egység, vándorszínész-társulat, szerkesztőség) széleskörű, ám óhatatlanul felületesebb ismereteket szerzett, amit aztán önképzéssel kellett kiegészítenie. Ilyen másodlagos közösségnek tekinthetjük az említett tanítóegylet szorosabb és a hasonló értelmiségi baráti társaságok lazább kötelékét, amelyekkel Petőfi előbb véletlenszerűen vagy megélhetési szükségből, utóbb mind tudatosabban került kapcsolatba. Ezek sora igen hosszú, a pozsonyi országgyűlés másoló ifjaitól a debreceni kollégium diáktársaságán és - hogy a felekezeti határokat is átlépjük - az egri kispapokon át az eperjesi és a késmárki líceum felkeresett önképzőköréig terjedt. Barátait és pajtásait nagyrészt szintén ebből a körből választotta: említsük meg itt Erdélyi Ferencet, a gödöllői ref. lelkészt, akinek házában megismerkedett Mednyánszky Bertával, de ne feledjük azt sem, hogy közéjük sorolható az írótársak közül a hanvai lelkész, a nagyszalontai jegyző és az iglói lelkipásztor újdondász fia (Tompa Mihály, Arany János, Pákh Albert) is.

Mi tette képessé ezt a mezővárosi-falusi humán értelmiségi réteget arra, hogy Petőfi költészetét befogadja, népszerűsítse, az egyidejűleg meginduló kultusz megalapozója legyen 1848 előtt és átmentője-f oly tatója 1849 után? Mindenekelőtt életformájuk és hivatásuk. A lelkész, a kántor, a tanító (gyakran egyazon személy) nap mint nap művelte az „alkalmazott literatúra" műfajait: az emberi élet jeles eseményeihez kötődő köszöntőket, búcsúztatókat, az iskola támogatásához a mecénásokat buzdító, nekik köszönetét mondó versezete199