Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)

IV. Ünnepi hagyományok születése - Kerényi Ferenc: A Petőfi-kultusz korai szakaszának szociológiájából (1844-1867)

két, baráti társaságban a tréfás köszöntőket, bordalokat, paródiákat névnapok, vásár, disznótor alkalmából. E sorjázó, ám jellegükben és naptárilag ismétlődő alkalmakra valóságos készlettár halmozódott fel náluk: versgyűjtemények, mintaprédikációk, melodáriumok szolgáltak e célra, amelyet az alkalomhoz igazítás ötletei hitelesítettek. A zeneileg is képzett kántortanítók olykor maguk szereztek muzsikát egy-egy szöveghez, ám a véges dallamtartomány mindig bővíthető volt az Erdélyi János által „fogd rá modor"-nak nevezett sperontiz- mussal, azaz az ismert dallamra alkalmazással. Klasszikus példát említve, csakis így volt lehetséges, hogy az 1848. március 13-án írott, 15-én reggel elővett, délben kinyomtatott Nemzeti dal Egressy Béni zenei alkalmazásával, Szerdahelyi József hangszerelésében már aznap este elhangozzék a kórus előadásában a Nemzeti Színház híressé vált Bánk bán-előadásában. És minden bizonnyal ez volt a magyarázata a legkorábbi Petőfi-zenésítés, az 1842 őszéről való Hortobágyi kocsmárosné ... gyors népszerűségének.6

Ennek az értelmiségi rétegnek kedvelt dalköltője - a kéziratos versgyűjtemények egyöntetű tanúságtétele szerint - Csokonai Vitéz Mihály volt; a leíró költészet elért csúcsteljesítményének Orczy Lőrinc költeménye, A bugaci csárdának tiszteletére számított; a verses epikában Gvadányi József neve fémjelezte a befogadható színvonalat. Hogy a költészetnek e rétege egyik reprezentatív darabjában, Mátyási József Sorsával elégedő gulyásnak pásztori dalja c. költeményében miképpen foklorizálódott, majd hogyan került Petőfi népdalgyűjtésébe és

Ismeretlen festő: Borozók. A képen Petőfi Sándor látható Vachott Sándor és Vachott Sándorné Csapó Mária társaságában. Olaj, vászon. Petőfi Irodalmi Múzeum

200