Kalla Zsuzsa szerk.: Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. Budapest, 2000)

VI. ÜNNEPI ALKALMAK - ALKALMI ÜNNEPEK - Kovács József László: Az 1857-es császárjárás irodalmi visszhangja

Kovács József László AZ 1857-ES CSÁSZÁRJÁRÁS IRODALMI VISSZHANGJA A Budapesti Hírlap 1857-es évfolyamának július 18-i számában egy nagykőrösi olvasó tudósítását találjuk. Az „r.l." jelzetű levelező a nagykőrösi nyár eseménytelenségéről tudósít. „Néhány év előtt elhalt Németh István cs.k. tábornok a helybeli ref. főgimnasiumnak végrendeletileg ezer pfrtot hagyomá­nyozott.!.] azon kamatok tán legczélszerűbben ösztöndíjakra volnának fordít­hatók [.] - Egyéb fontosabb közlésre méltót egyforma meddőségű életünk nem igen nyújt. A társaséletbeli unalmat egy színésztársulat ügyekszik oszlat­ni, mely melegebb pártfogásnak örvend, mi ez évszakban nem kis dicséretet foglal magába. „[.] Az aratás már megkezdetett, s mindenütt legszebb kilátás­sal biztat. De kevés a vevő s a gabona ára igen alanti." búsong a nagykőrösi le­velező. 1 A lap augusztusi számában újra nagykőrösi hír bukkan fel: a lap leve­lezője egy pajta leégéséről ad hírt, két gyerek égett benn. De sejthette-e „r. 1". levelező azt a belső tüzet, mely a „helybeli ref. főgim­nasiumnak" egyik tanárát, Arany Jánost égette? Hiszen a „társaséletbeli unal­mat" a költő nem vállalta, kimaradt a helyi kaszinóból, ahová vagy huszonöt pengőforintot fizetett, de huszonöt poltura értéket sem nyert, - mint egyik le­velében maga is megírta. Égető emlékként merülhetett fel szívében a május hu­szonnegyediki uralkodói látogatás Nagykőrösön. Pedig lélekben már felké­szülhetett erre is, hisz a kormánylap - a Budapesti Hírlap - már május ötödi­kén jelentette „a városi hatóság, miután örömmel értesült arról, hogy legaláza­tosabb kérése teljesült, s ő cs(ászári) Felségeik ott is megállapodni s 30 perczet eltölteni méltóztatnak, buzgó polgármesterük vezetése alatt nagy előkészülete­ket tett, hogy ő Felségeiknek e község hódolatát bemutatva, ott mulatásukat mennél kellemesebbé tegye." A vaspálya mentén történő megjelenést május 24-én Arany professzor úr sem kerülhette el, ki kellett mennie a kollegatussal az állomásra, ahol „négy obeliszk és egy diadalkapu gallyakkal, zászlók és koszorúkkal gazdagon ékít­ve volt felállítva, hol a község küldöttsége az összes testületekkel, a tanodái if­júság és a számosan képviselt mindkétnemű lakosság állt". Szégyenkezve hall­gatta az énekkart, „mely a néphymnust éneklé" ami nem más volt, mint a "Gott erhalte" hiszen a ceglédi tudósítás kifejezetten "az austriai néphymnus"­ról beszél. Szégyenkezett, hogy kivezényelték az egész tanári karral és diákjai­val a zsarnok Ferenc József „ünneplői" közé, láthatta az uralkodót és ifjú fele­ségét közelről is, „midőn a vasúti kocsiból kiszállva a népünnepet megszemlél­ni, s az egy nagy kereszt alakjában felállított néptömeg között elhaladni mél­tóztattak." (Az idézetek a Budapesti Hírlap 1857. V. 27-i számából valók.) De jogos büszkeséggel vallhatta meg, hogy a hivatalos lap május 5-i számá­ba Hauer István, Albrecht főherceg a diatusa felkérése ellenére sem írt, megta­gadta a hódoló, köszöntő verset. A császári pár szomorú, harminc perces nagykőrösi megállásának, ennek a hivatalos rendelkezéssel megrendelt ün-

Next

/
Oldalképek
Tartalom