Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)
VI. Ünnepi alkalmak - alkalmi ünnepek - Kovács József László: Az 1857-es császárjárás irodalmi visszhangja
neplésnek egyetlen szívderítő pillanata lehetett, a Magyar Pál polgármester köszöntője után elhangzó „magyar" nyelvű császári válasz, mellyel Ferenc József, „a Felséges Uralkodó szájából magyar nyelven adott legkegyesebb válasszal megörvendeztetni szerencsés volt" a nagykőrösieket. (Budapesti Hírlap, V. hó 27. száma szerint) Pillanatnyi csendes derültséggel vett elégtételt Arany, ha meghallgatta a magyarul beszélő császárt, mégis ránehezedett a groteszk helyzetre a hivatalos rendezéstől sugallt néhány erőszakos megoldás. A Budapesti Hírlap tudósítója ugyanis azt állítja, hogy „ősnemzeti szokás szerint" történt az ökörsütés, mert Nagykőrösön ekkor „bor szabadon folyt a hordókból, s egy óriási nyárson lángoló tűz fölött egy ökör sült". E nagykőrösi ünnepeltetésben - mely aligha volt önszándékból megrendezett ünnep - Arany maga előtt láthatta mindazokat az elemeket is, melyek azonosak a ballada, a walesi lakoma ősképével. Bizonyára igaza van (részben) a nagykőrösi helytörténész Fekete Bélának: „Arany lelkében mi ment végbe, sohasem lehetett megtudni. Nem beszélt sohasem a látogatásról és leveleiben sem tesz erről említést, de gondolható, hogy milyen hatással volt a lelkére." Arany Tompának azonban keserű vallomást tesz 1857. június 26-án kelt levelében, elpanaszolja közvetve a zaklató állami felkérést is a tisztelgő vers megírására: „Olvas- tad-e a bárányfelhős verset? Ha igen, úgy értesz engem, ha nem, akkor nem magyarázhatom ki jobban. Lisznyaynak becsületére válik, ugye? Engem is felszólított az a jó úr, aranyokat ígérve sokat, de én legjobb akarat mellett sem te- hetém meg, beteges állapotom miatt."2 A Pest megyei Levéltár Nagykőrösi Osztálya felbecsülhetetlen értékű forrást, egy beszámoló jelentést őriz a nagykőrösi 30 perces császárlátogatásról, így többet is tudhatunk a hivatalos tudósításnál. Az ünnepség helyi megrendezésével megbízott tanácsosoknak részletes jelentést kellett írniok az előzményekről és ünnepségről, így a látogatásnak szinte minden perce rekonstruálható. így mindaz a sérelem is, amit Arany János e májusi napon átélt.3 A beszámoló leírás a város zárt levéltárában maradt ránk. „A' tisztelt községválasztmánynak ad/728 alatt kelt határozatával alulírottak voltunk a'végre megbízva hogy császár' s császárné ő felségeik átutazási ünnepélyét rendeznénk. Ezen megbízatás folytán van szerencsénk eljárásunkról, a' szerencsésen véghez ment nagy ünnepély rendezéséről' s lefolyásáról következő részletes jelentést mutatni be."(l.lap a.) Nagykőrös eredetileg ugyanis nem fogadta volna a császári párt, „Nkőrös ki lévén hagyva azon szerencsés községek sorából, melyek a Felséges Uralkodó pár kiszállásával sze- rencsésíttetnek"- olvassuk a jelentésben. így sem kerülhettek volna el azonban minden tisztelgést, ugyanis Nagykőrös „a vett felsőbb útasitáshoz képpest alattvalói hódolatát más szomszédos községben mutathatja be. „De költségeik fennmaradtak volna: ,,a' teendő költség község tekintélyének emelése nélkül más város fénye emelésére leend beruházva". Ahogy Nagykőrös versengő lelkialkatát ismerjük, aligha akarták akár Cegléd, akár Kecskemét- a két versenytárs város- állami előnyeit elősegíteni. Ezért úgy határozott a bizottmány, „miszerint Cs(ászári) ő Felségeiket a' határbelyi pályatőnél megállapodásra / azaz megállásra KJL /'se Város hű lakossága hódolatának itt helyben elfogadására legmélyebb tisztelettel fo- lyamodványilag keressék fel."(l.a) Feltételezhetjük, hogy e folyamodvány benyújtását a nagykőrösi rendezőknek szinte ajánlotta Hauer István adlatus hivatala - ez is megtörtént: „a Felséges Pár Nkőrös város hív népét magas kiszállásával 's a' Nép hódolatának 256
