Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)
VI. Ünnepi alkalmak - alkalmi ünnepek - Botka Ferenc: Egy hiányzó kultuszhely: a sajtómúzeum
Ezzel a kiegészítéssel - a mikrofilmek használta is könnyebbé vált. Nem szólva a speciális leolvasókról, amelyek a befűzött film bármelyik kockájáról - egyetlen gombnyomásra - elkészítik a kézbevehető másolatot. Az elmondottakhoz tegyük még hozzá: az intézmény egyben szakkönyvtár is: a sajtóra vonatkozó 40 ezer egység közel mindent felsorakoztat, ami a sajtóról német nyelven megjelent. - Végül a szerzeményezés a múzeumi feladatokról sem feledkezett meg. Számos kéziratot, a sajtó számára készült rajz eredetijét őrzi, s gyűjteményeiből folyamatosan készít időszaki kiállításokat. Kiadványai, amelyek a már említett bibliográfiákból, a fenti kiállítások leírásaiból, illetve a folyamatos sajtótudományi/tömegkommunikációs szakmunkákból állnak - a német művelődéstörténet megkerülhetetlen forrásai. Elérkeztünk az utolsó kérdéskörhöz: a felsorakoztatott példákat és a helyzetfelmérését követően, mit lehet a kilencvenes évek Magyarországán tenni az adott témakörben - tekintetbe véve az előzményeket, gyűjteményi lehetőségeket és az ügy várható (szerény) támogatását. Egy bizonyos: a sajtómúzeum ideális koncepcióját mi sem tudjuk megvalósítani. Sem azért, mert két évszázadnyit mi is késünk, sem pedig azért, mert az erre mozgósítható szellemi és anyagi erők korlátozottak. A sajtó egészének a vállalása helyett meg kell találni azt a szűkebb gyűjtőkört, amely ugyanakkor mégis vissza tud utalni a kérdés teljes szemhatárára. - Megítélésünk szerint ez a szerényebb, ugyanakkor mégis általános érdekű súlypont - a sajtó és irodalom összefonódására támaszkodik. Arra a szerves összefüggésre, amelyről már szóltunk, s egyben előlegezi azt az intézményi keretet, amelyben - elgondolásunk szerint - megvalósulhat. A magyar sajtómúzeum e szerényebb változata ugyanis a Petőfi Irodalmi Múzeumban gyakorlatilag elég egyszerűen kialakítható. Részben azért, mert a múzeum eddigi gyűjteménye- zése közel áll a jelzett feladathoz, részben pedig azért, mert az itt folytatott korábbi bibliográfiai munkálatok is szervesen kapcsolódnak ide. Az elgondolt sajtógyűjtemény hasznosíthatná az aacheni és dortmundi tanulságokat: a szak- és a szorosan vett helyi sajtó elhagyásával - az irodalmi és művelődéstörténeti periodicumokat gyűjtené, ugyanúgy, mint eddig. Az új gyűjtőkörbe elsősorban a szórványszámokat és a hiányzó hírlapsorozatok mikrofilmjeit kellene bevonni. A feltárás munkája - már a sajtómúzeum gondolatától függetlenül is - fél évszázada megindult. A Petőfi Irodalmi Múzeum bibliográfiai sorozatai megkezdték az irodalmi és művelődéstörténeti hetilapok és folyóiratok leírását, s ezzel párhuzamosan a kiemelkedően fontosnak tartott címek repertóriumainak az elkészítését.20 Ilyenformán: az ideális állapottól eltérően, amikor a bázis-gyűjtemény feltárásával készülnek a címleírások és bibliográfiai összefoglalók - a múzeum füzetei más közgyűjtemények anyagainak a számbavétele alapján készültek a szintézisre - egy csak virtuálisan (vagy mondjuk enyhébben: szétszórtan) létező teljesség számbavételére; amely egyben a sajtógyűjtemény szerzeményezési programjaként is felfogható. Külön kell szólnunk a hírlaprepertóriumok kérdéséről. Minden egyes hírlap feldolgozása - erőnket meghaladó feladat lett volna (még egyetlen cím mindenre kiterjedő regisztrálása is). Ezért szelektálásra kényszerültünk. Egyetlen repertorizálási vörös fonalat kerestünk: olyan címsort, amely - évtizedeket átívelve - alkalmas lehet a kor irodalmi /kulturális keresztmetszetének a megteremtésére. Ilyennek találtuk azt a láncolatot, amely az 1910- ben indult Világ című liberális fórummal kezdődött, amelyet 1919 végétől 292
