Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)
VI. Ünnepi alkalmak - alkalmi ünnepek - Botka Ferenc: Egy hiányzó kultuszhely: a sajtómúzeum
kezébe nem került egy elsárgult régi újság. Azt követően szenvedélyesen gyűjteni kezdi a lapok és folyóiratok szórványszámait. Foglalkozását immel- ámmal végzi, mígnem egy anyagilag megalapozott házasság meg nem teremti gyűjtőszenvedélyének pénzügyi hátterét. Gyűjteménye, amelynek célja nem a teljes évfolyamok összehozása, hanem a sajtó sokféleségének a bemutatása volt, hamarosan tízezrekre rúg. Ismételjük: szórványszámokat gyűjt - időbeli és földrajzi határok nélkül. Ám ebben a gyűjtésben is rendszert teremt: a címek minél nagyobb teljességére tört - legalábbis, ami a német sajtó történetét illeti: a megjelent lapok lehető teljességét igyekszik megszerezni, ám mindegyikből csupán egy-két számot. így az összkép - az évfolyamok sorozatai nélkül is - összeáll. Forkenbeck gyűjteményében az 1609-ben megjelent Avisától kezdve szinte minden megtalálható napjaink tömeglapjáig, ami németül megjelent. (Csupán megemlítjük: a németen kívül az állomány Európa minden nyelvterületéről őriz címeket, s gyakorlatilag a világ egyetlen országa sem maradt ki a szerzeményezésből.) Amikor gyűjtőnk anyagát átadta Aachen városának, annak vezetői gondoskodtak a múzeum fenntartásától, sőt továbbfejlesztéséről. A Forkenbeck által szorgalmazott első számok mellett az új vezetés beszerezte az un. jubileumi összeállításokat, amelyek értékes visszaemlékezésekben tárták fel egy-egy lap történetét, továbbá az olyan lapszámokat, amelyek valamilyen történelmi eseménnyel kapcsolatosak. így az Internationales Zeitungsmuseum nemcsak kuriózumok vagy szorosan vett sajtótörténeti dokumentumok gyűjteménye, hanem a történelmi folyamatok látványos illusztrációját is nyújtja, amelyből kitűnő kiállítások építhetők, de rendszeresen használja a rádió és televízió is. Hála a precízen vezetett katalógusnak, amelyben tematikai mutatók is elősegítik a tájékozódást. (Érdemes megemlítenünk, hogy a magyar szaksajtó már viszonylag korán tudomást szerzett az aacheni gyűjteményről. E lelkes méltatások a maguk módján beszédesen szólnak a sajtómúzeum iránti korai igényről.)18 A dormundi Institut für Zeitungsforschungot 1926-ban alapították, s gyűjtőkörét tekintve alapvetően különbözik Forckenbeck elgondolásától. Már az „institut" elnevezés is félrevezető. Ez az intézmény ugyanis nem csupán kutatóhely, sokkal inkább gyűjtemény; hiszen már alapításakor egy elmulasztott nemzeti feladat pótlására vállalkozott: a német nyelvű sajtó központi gyűjteményének a megteremtésére. (A német nemzeti könyvtár ugyanis csak a könyvek teljességének a célkitűzését vállalta; a sajtó összegyűjtését a tar- tományi/köztársasági könyvtárakra bízták.) Dortmundban tehát nem szórványszámokat, hanem teljes címeket, sorozatokat igyekeztek beszerezni, ám a háromszázéves késést nem sikerült rögtön pótolni. Még 1957 után sem, amikor az intézmény jelentős alapítványi és állami támogatást kapott. Mert igaz ugyan, hogy közel teljes különgyűjteményeket mondhat magáénak, mint például az 1848/49-es forradalmakét vagy az 1933-at követő fasizmusellenes ellenállásét, a folyamatosság - a már összegyűlt 24 ezer hírlap és 26 ezer folyóirat-kötet ellenére - távolról sem volt teljes. - Ekkor lépett be a mikrofilmezési program, amelynek keretében módszeresen láttak hozzá a felmért hiányok pótlásához. 1976-ban - az intézmény félévszázados fennállásakor - már 25 ezer tekerccsel rendelkeztek, s mára a terv már közeledik a befejezéshez. A gyűjteményezés mellett az intézmény jelentős feltárómunkát is végzett. A birtokába került anyagokról munkatársai korszakonkénti bibliográfiai összesítéseket készítettek, s hozzáláttak a főbb címek repertorizálásához is. 291
