Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)
VI. Ünnepi alkalmak - alkalmi ünnepek - Botka Ferenc: Egy hiányzó kultuszhely: a sajtómúzeum
Botka Ferenc EGY HIÁNYZÓ KULTUSZHELY - A SAJTÓMÚZEUM Szemlénk, ajánlataink olyan tanácskozásra készültek, amely azt vizsgálta, hogyan alakult ki, hogyan változott irodalmi nagyjaink kultusza; vizsgálta a kultusz tartalmi összetevőit és tágabb összefüggéseit, egyben jövőjét. Akármi is volt az előadások tartalma - valami olyanról szóltak, amely már megvolt, amely nem kérdőjelezhető meg, létét már kiharcolta, megőrizte. Ezzel szemben témánk - bizonyos mértékig - kakukktojás. Olyan kérdést szeretne körüljárni, a sajtómúzeumét, amelynek szükségessége nyilvánvaló, mégsem létezik. Kultuszáról, ha egyáltalán megvalósul, csak jövőidőben beszélhetünk. Holott az elmúlt félévszázad kedvezett a kultusz - s ezen belül a múzeumi hálózat - soha nem látott kibontakozásának. Szónokilag ezért joggal tehetnénk fel a kérdést: miért nincs még a sajtónak kultusza, ha úgy tetszik: miért nincs még magyar sajtómúzeum, amikor már működik színháztörténeti-, gyógyszer- és orvostörténeti-, vendéglátóipari múzeum; amikor már évek, évtizedek óta van posta- és bélyeg-, sport-, nyomdaipari-, olajipari-, öntödei-, vegyészeti-, bűnügyi-, húsipari-, elektrotechnikai-, malomipari-, söripari-, tűzoltó-, mentő múzeumunk - hogy csak a fontosabb fővárosi gyűjteményeket említsem. De érdemes a vidékre is kitekinteni, ahol például borgazdasági- és fotográfiai múzeum működik (Kecskemét), s a továbbiakban elégedjünk meg a puszta jelzésekkel: cukoripari (Szerencs), erdészeti- és faipari (Sopron), pásztor (Hortobágy), lótenyésztési (Szilvásvárad), kékfestő (Pápa), porcelán (Herend), vasút (Mátészalka), fazekas (Mezőtúr). Nem érdektelen továbbá megemlíteni, hogy számos szakmának - a fentieken kívül - két vagy három múzeumi képviselete is működik, mint például: olajipar (Visegrád, Zalaegerszeg), bányászat (Ajka, Sopron, Budabánya), patika (Győr, Kőszeg), posta (Balatonszemes, Hollókő, Nagyvázsony). S akkor még nem is szóltunk a különféle egyházi, helytörténeti, falu- és üzemtörténeti gyűjteményekről. Ez a páratlan gazdagság, amelynek felsorolása távolról sem teljes, számos művelődéstörténeti kérdést vet fel, ám az általunk elkezdett gondolatsorban elsősorban arra kérdez rá: hogy ebben a múzeumbarát környezetben vajon mi lehet az oka a sajtó emlékei iránti közömbösségnek? Miért nem éreztek elődeink és kortársaink késztetést arra, hogy kultúránk más területeihez hasonlóan - összegyűjtsék, megőrizzék s egyfajta kultuszt teremtsenek modern életünk e mindenütt jelenlévő tényezőjének megbecsülése, emlékeinek ápolása ügyében? Pedig voltak kezdeményezések ezen a téren is. Legutóbb például 1982-ben vetette fel a hírlapmúzeum gondolatát Ruffy Péter, egyike legkitűnőbb publicistáinknak: körülbelül hasonló gondolatokkal indítva javaslatát, mint amelyekkel mi is kísérletezünk. - Még csak az se mondható, hogy felvetése vissz- hangtalan maradt, a Magyar Nemzetben többen is hozzászóltak javaslatához, 285
