Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)

VI. Ünnepi alkalmak - alkalmi ünnepek - Karafiáth Judit: Szürrealista ünnepek

A szürrealista csoport 1924-ben: Morise, Vitrac, Boiffard, Breton, Éluard, Naville, De Chirico, Soupault, Desnos, Baron, középen: Simone, Andre Breton felesége realistákat ez az eset is lázba hozta: a gyilkos nővéreket, éppúgy, mint Germa­ine Bertont és néhány hónappal később Violette Noziéres-t, a lázadásért ünne­pelték és úgy látták, e gyilkos nők azt az abszolút rosszat próbálták megvalósí­tani, melyet Lautréamont dicsőített a Maldoror énekeiben. A gyilkos nővérek tet­tét Éluard és Péret méltatták a Le Surréalisme au Service de la Révolutionban (Illyés a Forradalmon Munkálkodó Szürrealizmusnak fordítja ezt a folyóiratcímet). A 18 éves Violette Noziéres, aki megmérgezte apját és anyját, azzal magya­rázta szörnyű tettét, hogy ki akart szabadulni a nyomasztó családi környe­zetből (12 éves korában apja megrontotta). Az apagyilkosság, az anyagyilkos- sági kísérlet és maga a bűntényt kiváltó vérfertőzés a polgári családeszmény el­len lázadó szürrealisták kedvére való témák voltak, s sokan közülük (Breton, René Char, Éluard, Benjamin Péret, Mesens és mások) versben ünnepelték a gyilkos lányt. Az ellenünnepek körébe tartozik az ünneprontás is: a blaszfémia, a paródia, a karikatúra. A szent ritusok kigúnyolásának megvan a maga hagyománya a francia kultúrában: a középkorban a boldondok napján szamárfülekkel és csengőkkel díszített sapkás bohócok tiszteletlenül visszájára fordították az egy­házi ünnepeket. Ezt hívták sofienak, s például André Gide tudatosan nyúlt vissza ehhez a hagyományhoz, amikor A Vatikán titkai című regényében nevetséges­268

Next

/
Oldalképek
Tartalom