Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)
VI. Ünnepi alkalmak - alkalmi ünnepek - Karafiáth Judit: Szürrealista ünnepek
sé lealacsonyított szereplőkön keresztül ábrázolta a számára oly fontos fogalmakat és problémákat, mint az erkölcs, a művészet és a tudomány. A szürrealisták gúnyolódása azonban más indíttatású, írásuk általános támadás a polgári társadalom értékei ellen. Anatole France halálát egész Franciaország gyászolta 1924-ben: az íróban a francia szellem és a francia nagyság egyik legnagyobb alakja távozott el az élők soraiból. A kegyelet általános sodrásával szemben, általános megrökönyödést keltve jelent meg a szürrealisták közös pamfletje, az Egy hulla. E kifordított gyászbeszédben - beszédekben, mert több, különálló szöveg, külön címmel alkotja - minden megtalálható, ami az ilyenkor szokásos megemlékezések ellentéte. Az elhunyt halálával bekövetkező pótolhatatlan veszteség hangsúlyozása helyett „egy tucataggastyán"-ról ír Éluard, a megszólítás nem más, mint „te hulla!" (Éluard), s Breton így sorolja fel az eltávozott érdemeit: „Ünnepeljük a napot, amidőn a fondorlatot, a hagyománytiszteletet, a hazafiaskodást, a megalkuvást, a kételyt, a realizmust és a gyávaságot temetik! Gondoljuk meg, hogy Anatole France e kor legaljasabb kóklereinek puszipajtása volt, és ne bocsássuk meg neki soha, hogy édelgő tehetetlenségét a Forradalom színeivel palástolta. A rakparti antikváriusok egyik ládáját - 'hisz' úgy szereié őket' - kéne kiüríteni, hogy belezárjuk hulláját, s aztán dobjuk az egészet a Szajnába. Nem szabad, hogy halálának hála, por és hamu legyen belőle"3. E torz gyászbeszéddel búcsút intek a szürrealisták ellenünnepi szokásainak, és rátérek előadásom második részére, melyben a szürrealisták mindennapi életét szeretném felvillantani. Talán szokatlannak tűnik ünnep helyett hétköznapról beszélni, de látni fogjuk, hogy a szürrealisták életvitele többnyire megfelelt azoknak a kritériumoknak, melyek a közember számára a hétköznapot ünnepnappá varázsolják. „Az ünnep olyan különleges időszak, mikor a közösség a megszokottól eltérő módon viselkedik [...] A megadott életritmus megváltozik, a napi munka helyt ad az ünnepi cselekményeknek, melyek gyakran serkentő hatásúak (tánc, ének, versenyek, futás, stb.)... "4. Az ünnep megszakítja a hétköznapok monotóniáját, megtöri a munka menetét, kiszakítja az embert a realitások világából és egy új regiszterbe helyezi át, ha csak átmenetileg is, mégpedig a szellemi, az elvont, az átszellemült vagy a játékos világába. Szertartások, rituálék, különféle hagyományok alakítják ki az ünnepek lefolyását. Az ünnepi szokások - köztük a múlt események felidézése - a közösség összetartozásának tudatát is fokozzák. Ünnepkor megváltozik világszemléletünk, a dolgok átértékelődnek: karácsonykor kötelességszerűen szeretjük embertársainkat, szilveszterkor pedig előírásos dolog boldognak és felszabadultnak lennünk. Fia az ünnep „különleges időszaka" a fentebb leírtakkal jellemezhető, akkor elmondhatjuk, hogy a szürrealisták élete végig ünnepben telt el. Minthogy céljuk a valóságfeletti, s a rejtett, a titkozatos lényeg megtalálása volt, életvitelükben igyekeztek kikerülni a hétköznapiságot. Fel akarták oldani az embert megnyomorító ellentéteket és vissza akarták állítani a hétköznapi élet által szétválasztott képzelet és érzékelés egységét. A képzelet - vélték a szürrealisták - arra szolgál, hogy bármilyen találkozásnak jelentést adjon vagy jelzést fedezzen fel benne. Ezért van az, hogy a szürrealista prózában gyakran a legköznapibb jelenetek, színhelyek vagy történések a félrehallások, félreolvasások és véletlen egybeesések révén és a fantázia segítségével költői szintre emelkednek, túlmutatnak önnön jelentőségükön és rejtélyes természetfelettiséget, szürrealitást sugallnak. Ha az ünnepet a munka hiánya jellemzi, a szürrrealisták életvitele a lehetőségekhez képest ünnepi. A munka, mint Breton írja, semmivel sem visz 269