Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)
VI. Ünnepi alkalmak - alkalmi ünnepek - Karafiáth Judit: Szürrealista ünnepek
Karafiáth Judit SZÜRREALISTA ÜNNEPEK A szürrealista jelzőt ma már gyakran a fantasztikus, a bizarr, a hihetlen szinonimájaként használják. Eredeti jelentése sem áll messze ettől, hiszen azok a fiatalok, akik századunk húszas éveiben szürrealistáknak nevezték magukat, gyakran valóban fantasztikus gondolatokat vetettek papírra és olykor bizarr módon viselkedtek. Náluk azonban ez a jelző elsősorban a világlátásra, a gondolkodásra és az életmódra vonatkozott. Előadásomban ezekről a fiatalemberekről beszélek, - André Bretonról, Philippe Soupault-ról, Louis Aragonról, Paul Éluard-ról és másokról -, akik egy időben és térben meghatározott szellemi áramlat, a szürrealizmus főszereplői voltak. Az ünnep szó viszont nem szorul magyarázatra, hiszen meglehetősen világos, egyértelmű jelentésű. A szürrealisták ünnepi megemlékezései formájukban nagyjából megfelelnek azoknak az eseményeknek, melyekkel a hálás utókor egy-egy jeles évfordulót kitüntető érdeklődésével vesz körül, s van olyan megemlékezésük is, mely pozitív tartalmában is hasonlít ezekre: Bretonék megünneplik például a hisztéria felfedezésének ötvenedik évfordulóját. Azonban ünnepeik túlnyomó része inkább ellenünnepnek nevezhető, mert eszmeiségében radikálisan ellentétes a társadalmilag elfogadott normákkal. A szürrealisták a polgári rend által negatívan megítélt személyeket (a királypárti újságírót golyóval leterítő Germaine Bertont, az apagyilkos Violette Noziéres-t és a gazdáikat brutálisan meggyilkoló Papin nővéreket) pozitívan, a hősöknek kijáró dicsfénnyel övezik, míg a franciaországszerte őszintén meggyászolt Anato- le France regényírót negatívan ítélik meg s a polgári társadalom legelvetemültebb és legszolgalelkűbb szószólójának kijáró megvetéssel sújtják. Lássuk előbb azt az esetet, amikor az ünneplés egyértelműen pozitív előjelű. A hisztéria ötvenéves évfordulója című közös nyilatkozat annak a tudományos eseménynek állít emléket, hogy 1878-ban Charcot professzor alapvető felfedezéseket tett a betegséggel kapcsolatban. A szürrealisták, akik a szellem szabad szárnyalását visszafogó kartéziánus logika ellen lépnek fel, a hisztériában az ember belső világának spontán és autentikus megnyilvánulását fedezik fel és ezért az egyik legmagasztosabb kifejeződési formának tartják1. A szürrealisták rokonszenve azonban a legtöbb esetben a lázadók felé irányult. Germaine Berton anarchista volt, aki 1923 január 22-én behatolt a szélsőjobboldali Action franqaise szerkesztőségébe és ott lelőtte a folyóirat titkárát. A szürrealisták szemében a maurras-i jobboldali eszmékkel szemben fellépő fiatal nő az anarchizmus élő jelképévé emelkedett, s felmentése után vörös rózsákból és szekfűkből álló csokrot vittek neki ezzel a felirattal: "Germaine Bertonnak, aki megtette, amit mi nem tudtunk megtenni "2. A Papin nővérek - Léa és Christine - zárdában nevelkedtek, s csöndes és szófogadó cselédek voltak, de egy szép napon fellázadtak s gazdáikat hallatlan kegyetlenséggel gyilkolták meg: szétverték fejüket, kitépték szemüket. A szür267
