Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)
VI. Ünnepi alkalmak - alkalmi ünnepek - Kovács József László: Az 1857-es császárjárás irodalmi visszhangja
ajándékát, egy ezüst bográcsot is leír: „külseje domború ékítvényekkel van halmozva, ...[ezen] egy tömör öntvényű ezüst alak látható" a fogantyúnál. Pesten „A dunai alsó kövezetpark kétszerezett erőfeszítéssel készül, néhány nap óta a munkások éjjente is csak pár órát nyugosznak" - írja áprilisban a Budapesti Hírlap.9 Debrecenben pedig „A nagytemplomtól a kistemplomig terjedő tér öt nap alatt burkoltatott ki fahengerekkel."™ Bosszanthatta költőnket a kormánylap törleszkedő stílusa is. Nádaskay Lajos lapja csak a „legmagasabb látogatás örömdús alkalmáról" vagy a „Felséges Császári pár boldogító látogatásáról „hajlandó írni, de itt olvashatjuk a szolga- lelkűség remekét is: „1/2 12 órakor a cs.k. gőz-yacht legmagasb terhével behajtott a dunai csatornába". Akárcsak a ballada Edwardja, Ferenc József is lóval járta be „A velszi tartomány'^. Május 26-án Eperjesen „Császári ő Felsége és Albert ő császári fensége [.] lóháton a piacon megjelentek". A zsarnokság Rozsnyón rózsát szórat, mivel a város német neve Rosenau, a „rózsaliget név tökéletesen illeni fog."11 Pesten a Szénatéren „egy huszonöt láb magas pálmafa fog fölállíttatni". „Vadat és halat, s mi jó falat" hordtak az udvari ebéden a császár elé, május 7-én 94 aulikus érzelmű polgár és katona vett részt a lakomán.12 Gróf Batthyány és herceg Fe- stetich is versengtek a császári kegyért, a körmendi kastély előtt 36 csillár ragyogott," melynek átellenében a városházon egy hydro elektrikus nap özönlé vakító sugárait". Keszthelyen hatalmas „aranyszövetre készített óriási császárzászló" hirdette a herceg császárhűségét, s Ferenc József körül „ég földszint az ég" de egy hódoló tűzijátéktól. A város körül „magasb hegycsúcsok örömtüzektől ragyogtak tűzjáték, után fényes fáklyásmenet." Budán és Pesten május 8-án Albrecht főherceg világíttatott: „[.] mikor ő cs.k. Felségeik a körjáratot megkezdők, a két testvérváros már teljes tűztengerben úszott. „Sopronban a császári körút idejére meghívott „Struwer cs.k. tűzművész" rendezett kivilágítást.13 A kormánylap kötelességtudóan bizonygatta, hogy „az istenadta nép Oly boldog" - mert Pestet és Budát már az is megjutalmazta, hogy megjelent ott a császári pár,14 de boldog volt Pozsony is, mert „ő Felsége [.] a fennen boldogított néptömeg ujjongó örömhangjai közt az újólag ünnepiesen világított séta - és főtéren keresztül legmagasb szállására kocsizott vissza."15 Sokan érezték ugyanazt, mint a költő, „Hogy sírva tallóz aki él:" ezért a császár rokonszenvet kívánt maga és kormánya iránt ébreszteni. Ezért hírek jelentek meg többször is a látogatás folyamán, kegyelemkérők térnek haza a birodalomba. Május 10-én császári nyilatkozat jelent meg a hivatalos lapban. „Örökre a feledés fátylát borítom egy szomorú múltnak politikai tévedéseire, - így szólt Felséges Urunk, a kegyelem és bocsánat szava ez, melyet a Császár népeihez intéz." A nyilatkozatot szerkesztőségi kommentár követi: „a roppant birodalom egész területén nincs többé polgári rendű politikai fogoly!"16 A fontosnak tartott, ezért ritkítva szedett szöveget a jóindulat elnyerését célzó sorok követik: „És nem csak azok, kiknek bágyadt szeme előtt a börtön megnyílik, kik Isten szabad levegőjét újra beszívhatják nemcsak ők áldják e perczben az Uralkodó nemes szívét, hanem nejeik is [.]" A császár ígérete a feledést hirdette, mégis a gyanús Pest irányába ekkor építtette a Gellérthegyre ágyúállásait, melyeket „Vilmos és Lipót Fenséges Főherceg urak délelőtt (május 8-án) a Gellérthegyen levő erődítési munkálatokat megszemlélni méltóztattak."17 1857. május 5-én névtelenségbe burkolózó költő köszöntése jelent meg: „Császár és Császárné ő. Cs. Kir. Felségeik legmagasabb boldogító ittlétének" 262
