Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)
VI. Ünnepi alkalmak - alkalmi ünnepek - Kovács József László: Az 1857-es császárjárás irodalmi visszhangja
első napján a Budapesti Hírlapban. Az irodalomtörténet csak ezt az egy verset tartja számon. Általában bárányfelhő megjelöléssel említik, mert a költő szerint így repül a császári pár fölé a nép áldása. Árany János Tompához intézett 1857. augusztus 4-i levelében Lisznyai Kálmánt nevezi meg szerzőként, ezt ma is így tudjuk. Emellett az aranykeretes költői hizelgés mellett egy egész sor eddig számításba nem vett alkalmi verset, császárköszöntést is találunk a Budapesti Hírlapban. Jelentős költő nem akad a névsorban, irodalmunknak nem kell különösen szégyenkeznie - Adyval szólva - e néhány béres igric miatt: „S dühbe csapott a béres igricek / Vesztükérző, úr-dicsérő románca" (Kétféle velszi bár- dok) Mégis, vegyük számba őket, bár más alkalmi kiadványban is bőven rejtezhetnek. A dicstelen sort Ponori Thewrewk József nyitja meg, aki egy díszes, nagy, negyedrét ívű füzetben két „alkalmi magyar ódát" adott ki.18 Folytatta a sort „a pesti kegyes tanítórend", „legmélyebb hódolata jeléül egy üdvözlő versfüzetet bocsátott közre Jallosics Endre, Ruth János és Kricska Józseftől [. ] meleg kebellel írt ódákat". A termékeny Jallosics hetvenegy éves koráig hetvenegy verses iskolai gyakorlatot írt latinul és most magyarul, Ferenc József „üdvárasztó eljövetelének örömünnepélyén" Ruth János német köszöntőt, Kricska József pedig latin versezetet írt. 9 Vácott is megverselték a látogatást, a két versificator Fellner Antal: Örömhangok a Császári Párnak Vácz városábani időzésük emlékére, Verebély Soma pedig Őrömriadóval lelkendezett.20 Kolbenheyer Mór, soproni evangélikus lelkész Morgengruß an den Kaiser című alkalmi verssel köszöntötte a császárt 1857. augusztus 9-én. Meglepő, mert a szabadságharc leverése után börtönbüntetést szenvedett forradalmi gondolkodásáért. Az Akadémia az akkor megjelent Nádor Codex egy példányával tisztelgett, de a császár „az ugyanekkor alázatosan felterjesztett három ünnepi versezetet német, magyar és deák nyelven látható tetszéssel kegyteljesen fogadni méltóz- tatott"21 Ferenc József és Erzsébet császárné Hódmezővásárhelyen is „mél- tóztattak egy élő virágbokrétát arany virágtartóban s egy ezüstbe foglalt ünnepi költeményt legkegyesebben elfogadni".22 A kígyósi pusztán Wenkheim Krisztina grófkisasszony szaval magyarul, az Arader Zeitungtól veszi át a versezetet a Budapesti Hírlap. A minden virág leszedését megrímelő alkalmi költő még a jobb verselő fokára sem jutott el „Felséges Császár és Császárné" című versével. Május 27-én tették le a budai főreáliskola alapkövét, a megjelent császári pár díszalbumot kapott, melyben „Kriszt úr igen gyöngéd költeményben [.] tolmácsolta a növendékek [.] nemzeti hódolatát."2^ Egy bizonyos vasvári Kovács Ferenc „révkomáromi népnevelő" „Magyarország összes népnevelői nevében" meri átadni ünnepi hízelgését. Az újsághír szerint „egy hódolati jelvény nyújtatott át, mely 4 dalkölteményből áll": Hódolati dalok I. Ferencz József és Erzsébet ő cs.k. Felségeik 1857-ben tett Magyarországi körút jók alkalmával ".Itt is alighanem a külső forma lehetett az értékesebb, mert a versezet „mind belső mind külső kiállításra igen sikerült, s egy nehéz fehér habos selyembe kötött s Magyarország czimerével s nagy arany arabeszkekkel ékített díszművet képez."24 Némelyik verselményről csak annyit tudunk, hogy Gutenberg korának nyomdászait személyesítették meg egy kassai nyomdász munkásai, s az ott időző császár arcképét meg a hozzá írt verseket nyomtatták ki, s azt a tömegbe dobálták. A kassai Werfer-nyomda aulikus hízelgése utolérhetetlenül „ötletes". 25 Nem lenne érdektelen e költészeti tücsköt-bogarat együtt vizsgálni, ha ugyan megmaradtak a Hofbibliothekben Bécsben. Alaposabb kutatást azonban aligha 263
