Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)

VI. Ünnepi alkalmak - alkalmi ünnepek - Kovács József László: Az 1857-es császárjárás irodalmi visszhangja

magyar, 's szilárdul hív Városi Közönség legalázatosabb hódolatát." (5.b) A nagykőrösiek tetszését Erzsébet császárné szépsége nyerte el az egykori fel­jegyzés szerint: "ő Felsége bal karján vezetve a ’Fels. Császárnét a' visszatartott lelkesedés eget rázkodtató harsány éljen kiáltások közt tört ki, különössen a ' Felséges Császárnénak minden szívet megnyerő uralkodói méltósággal 's an­gyali jósággal párosult szépsége [.] idézte elő" Az aulikus hangvételű jelentés mögül is kitetszik, hogy a császár anyjával, Zsófiával szembenálló Erzsébet volt a megjelenteknek rokonszenves. Magyar Pál fekete magyar egyenruhába öltözve mondta el köszöntőjét. „Ezen üdvözlő beszédre O Cs:K: Apostoli Felsége magyar nyelven legtisztább kiejtéssel (6.a) nyilvánította a 'képviselet előtt [.] kegyelmesen elfogadását."(6.b) Megkezdődött a császári körséta, a császári kérdéseket a jegyzőkönyv megőriz - te.Ezek aligha lehettek közömbösek Arany János számára. A császár „tudakozódott a' lakosság részvétén /azaz részvételén KJL/ tu­dakozódott a' lakosság létszáma felől." Már ez a kérdés is arra utal, hogy be­tanult kérdések hangzanak el, hiszen Magyar Pál polgármester néhány perccel azelőtt szólt a 18.000 „gyökeressen magyar" lakosságról. Most került a császár és a költő testközelbe, bár a megszólított feltehetőleg Szigeti Warga János igaz­gató lehetett. „Ezután általment a' Reformált Egyház képviseletéhez 's az e mellett álló Tanári karhoz kérdéseket intézett a' hitfelekezet vallásossága, né­pessége, a' gymnasialis's elemi iskolabeli tanulók létszáma iránt." A császári látogató csoportokat hagyott ki, mert ezután a díszkapu alatt ál­lókhoz sétált. „Innen lefelé haladva megkérdezgeté az agg vitézeket kiket később Császári ajándékba részesitett." (A népek csatájában résztvett nagykőrösiek 60-70 évesek lehettek.) „Ezután megszemlélték ő.Cs.Felségeik mind két rendbeli nép ünnepet folytonos nemzeti táncz közben, s ennek nézé­sében gyönyört lelni látszattak". „S a nép, az istenadta nép, Ha oly boldog-e rajt' Mint akarom, s mint a barom, Melyet igába hajt?" Visszafordulva méltóztatott [.] a földészek osztályához intézni többféle kér­déseket a föld 's termés minősége iránt 's az adott feleleteket kegyelmessen el- fogadni."(6.b). Az elhangzott, és szerencsésen ránk maradt kérdések elkerülhe­tetlenül a ballada sorait idézik: „Van-e ott folyó és földje jó? Legelőin fű kövér?" Nem tudhatjuk, hogy mennyi idő kell egy ballada „kihordási idejéhez", de az alapgondolatok, a balladai ihlet hiteles adatalapja, epikai hitele ekkor kelet­kezhetett. Az irodalomtudomány Keresztury Dezső elemzése alapján úgy tud­ja, hogy a kézirat 1857-ben 69. soráig megszületett.. „Levágva népünk ezrei, Halomba, mint kereszt Hogy sírva tallóz aki él: Király, te tetted ezt!" 260

Next

/
Oldalképek
Tartalom