Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)

V. Írói évfordulók - Csapiár Ferenc: Szoboravatás Érsekújvárott. Fejezet a Kassák-kultusz történetéből

Javaslata szerint október 23-án vagy 24-én kétnapos tudományos tanácskozásra kerülne sor magyar és szlovák nyelven, hét szlovák és hét magyar előadó részvételével, s 24-én lenne a szoboravatás. A levélre április 14-én válaszoltunk, majd pár hét múlva Érsekújvárra utaztam.

A polgármesterrel való megbeszélés során többek között arról is tudomást szereztem, hogy a szlovák lakosság körében valakik aláírásgyűjtési akciót indítottak a magyar város- és utcanevek nyilvános föltüntetése és használata ellen. Ez a fejlemény adta az ötletet, hogy a rendezvényhez kapcsolódó kiadványként ne a tervek között szereplő tudományos tanácskozás anyagát jelentessük meg, hanem Kassák Érsekújvárról szóló írásait, s hogy a kötet címe a szülőváros magyar neve legyen. Arra is föl kellett hívnom az újváriak figyelmét, hogy október 23-a Magyarországon immár hivatalos ünnep, s támadásra adhat ürügyet, ha épp erre a napra tűznék ki a rendezvénysorozat kezdetét. Aggályaim voltak azzal kapcsolatban is, megszervezhető-e a tudományos konferencia. Augusztus 14-én postára adtam az est műsorának teljes szöveganyagát, az Érsekújvár címmel tervezett kötet tartalomjegyzékét, s ezúttal írásban is javasoltam: legyen a rendezvény napja október 30-a, és mondjunk le a konferencia megrendezéséről. Az est tervezett műsorában első látásra nem volt egyetlen aktualizálható, az akkori viszonyokra vonatkoztatható részlet, mozzanat sem. Valójában azonban beépítettem egy ilyet, mégpedig a zenei anyagba, Bartók Levél az otthoniakhoz című kórusműve révén. Ennek szövege a következőképp hangzik:

Áldást, békességet kívánok házamnak,

Kívánok házamnak, apámnak, anyámnak,

Emlékezetben hogy engemet tartsanak!

Mikor elhagytam a szülei házat,

Híres kis falumat, szép magyar hazámat,

Akkor szállt szívemre igen nagy búbánat.

Kívánom, az Isten áldja meg kendteket,

Szerencsétlenségtől ójja mindenünket,

Szíveteket soha bánatba ne ejtse,

Nemzetemet soha semmi baj ne érje!

Ahogy közeledett a szoboravatás napja, a szlovák-magyar államközi kapcsolatokban egyre sokasodtak a kellemetlen, sőt vészjósló fejlemények. Nyáron Pozsonyban ismét kormányválság tört ki: ezúttal a kereszténydemokraták vezette koalíció került parlamenti kisebbségbe, s helyére a választásokból megerősödve kikerülő Meciar vezetésével új kabinet került. Szeptember 1-jén a magyar pártok tiltakozása ellenére a szlovák parlament elfogadta a nemzetiségek mozgásterét szűkítő új alkotmányt. Pár nap múlva Meciar bejelentette, hogy a Bős-Nagymaros államközi szerződés egyoldalú magyar felmondására adott válaszként Szlovákia október végén Dunacsúnnál eltereli a Dunát. Szeptember 16-án zajlott le Pozsonyban a Ferencváros labdarúgócsapatának ottani vendég- szereplése kapcsán a magyar csapatot kísérő szurkolók és a helyi kommandósok nagy visszhangot kiváltó összecsapása. Október 6-án a magyar kormány nevében Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter Meciarnak már azt a kijelentését volt kénytelen cáfolni, hogy a határ mentén magyar csapatösszevonások lenné250