Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)

V. Írói évfordulók - Csapiár Ferenc: Szoboravatás Érsekújvárott. Fejezet a Kassák-kultusz történetéből

nek. Két nap múlva a TASZSZ tudósítója arról írt, hogy Pozsonyban úgyneve­zett „déli frontról", „szlovákiai Koszovó" kialakulásáról beszélnek. Október 20-án Duray Miklós úgy vélte, etnikai válság van kibontakozóban, s nem kizárt egy polgárháború lehetősége sem. Október 21-én Antall József miniszterelnök levélben fordult több amerikai és európai államférfihoz, közbenjárásukat kér­ve az elterelés megakadályozásához. Október 24-én Dunacsúnnál meg­kezdődött a Duna elterelése. Ma már látható, mindkét fél és persze a sajtó is túldimenzionálta a helyzetet. Én azonban nem csodálkoztam, mikor szeptember közepén Csanda Endre tele­fonon arra kért, sürgősen utazzam át. Találkozásunkkor közölte, minden mű­sorszámnak és a teljes összekötő szövegnek szlovák nyelven is el kell hangoz­nia. Szerette volna azt is, ha kimarad az est műsorából Kassák Utazás a Felvidé­ken című verse. Azt már a galéria munkatársaitól tudtam meg, hogy a város a szoboravatásra hivatalos magyar személyiséget nem hív meg, nem küld meghí­vót pozsonyi konzulátusunk és kulturális intézetünk vezetőinek sem. Bizonyta­lanná vált, ki avatja fel a szobrot, ki nyitja meg a Kassák kollázsaiból összeállí­tott kiállítást. Juraj Melis, a neves pozsonyi avantgárd festő és szobrász, aki el­lenzéki művész korában mindig és minden kockázatot vállalva kiállt Kassák művészete mellett, most frissen kinevezett főiskolai tanárként és a pár hónapja hivatalba lépett új kormányzat stílusát érzékelve sem a szobor fölavatását, sem a kiállítás megnyitását nem vállalta. Az előbbire végül Luzsicza Lajost kérték föl, a tárlat megnyitására pedig Vojtech Kondtrótot, Kassák fordítóját. Az óva­tosság jele volt az is, hogy szinte az utolsó napig kevesen szerezhettek tudomást a készülő rendezvényről, névre szóló meghívókat alig küldtek ki. Idehaza közben elkészült az Érsekújvár című kiadvány. 320 példányt a kiál­lítás képanyaga közé rejtve vittem át. A szoboravatásra mégis érkeztek hivata­los személyiségek. Géczi Istvánt, az MSZP országgyűlési képviselőjét, Karol Wlachovskyt, a budapesti csehszlovák nagykövetség tanácsosát, a Csehszlo­vák Kulturális Intézet igazgatóját én hívtam meg, ígérete alapján számítottunk az MDF parlamenti képviselőcsoportjához tartozó Csapody Miklós érkezésére is. A Budapestről indult különbusszal futottak be a Magyarok Világszövetsé­gének képviselői, a Munka-kör egykori tagjai közül néhányan és a Petőfi Iro­dalmi Múzeum munkatársai. A szobor leleplezése előtt Kassák Vagyonom és fegyvertáram című verse hangzott el magyarul és szlovákul, majd Csanda Endre és Luzsicza Lajos mon­dott ünnepi beszédet, a polgármester végig magyar és szlovák nyelven. Érsek­újvár városvezetése nevében Csanda Endre, a Cseh és Szlovák Köztársaság bu­dapesti képviseletében Karol Wlachovsky koszorúzott; a sort a CSEMADOK helyi vezetői, a Magyarok Világszövetségének küldöttei, a Petőfi Irodalmi Mú­zeum és a Kassák Múzeum munkatársai, a helyi oktatási intézmények tanárai és diákjai folytatták. Géczi István az ottani szociáldemokrata szervezet képvi­selőjével együtt helyezett el virágot a szobor talapzatánál. 251

Next

/
Oldalképek
Tartalom