Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)

V. Írói évfordulók - Kelevéz Ágnes: „Keletről jön a fény". Politika és műértelmezés egy Babits évfordulón

Tolnai a verset, minden bizonyítás nélkül, a Tanácsköztársaság utolsó napjaira keltezi, s levonja a messzemenő következtetést: „ha nem bukik el a Tanácsköztársaság, Babits Mihály is eljuthatott volna a szocializmus, a marxizmus igazságához".17 (Később ezt a dátumot — helyesen — több kiadvány is korrigálta, s a verset 1919 elejére keltezték.) Ehhez hasonló ideológiai igyekezet tükröződik, bár a hetvenes évek lazább szelleméhez igazodva nem ennyire direkt módon, Gál István általunk elemzendő szövegközléseiben is. Az Új írás hasábjain például a 90 éves évforduló alkalmából a Szabó Lőrinc hagyatékban lévő versek nagy részét (tévesen) a Nyugtalanság völgyének korszakához köti, és olyan céllal gyűjti össze őket, hogy egy radikálisabb, baloldalibb Babits kép megrajzolásához járulhasson hozzá. Am prekoncepciója befolyásolja a végeredményt, mert az önmaga által kitűzött célhoz idomulva értelmezi és datálja a költeményeket. Többek között az Egy verses könyv epilógusa című verset is 1919 végére teszi. E vers valóban igen erős érzelmi töltetű, s bármely korszakhoz tartozna is, jelentős újdonságnak számítana első közlése, és valóban módosítaná az adott költői periódus megítélését.

Pfuj, megutáltam magamat magamat és a verseket: tengeri betegséget kaptam a sok ringó ütemektől.

Még egy csokor verset küldök nektek szép verseket, szép mértékben, rímben klasszikus verseket klasszikus álmokat.

Már a klasszikus álmok jelzős szerkezet is arra intene, hogy a verset jóval korábbra, a második verskötet publikálásának időszakára tegyük, hiszen annak a kötetnek lett volna a Herceg, hátha megjön a tél is! helyett Klasszikus álmok a címe, ha Osváték nem beszélik le róla Babitsot. Azonban a szöveg értelmezését az első alkalomkor kapott 1920 körüli évszám olyannyira befolyásolta, hogy még sokáig ezen a csapáson haladva olvasták és a Nyugtalanság völgyének anyagához illőnek vélték a verset, vagyis az 1920-ban megjelenő kötet „epilógusának" tartották.18 Különösen azért volt nehéz kételkedni a megadott évszámban, mert Gál személyesen is találkozott Babitscsal, sőt később együtt dolgozott özvegyével a hagyatékon, így adatait akár még személyes élmények, a költőnek vagy feleségének esetlegesen felidézett emlékei is indokolhatták, vagyis egy feltételezett, de nem ellenőrizhető tudás is legitimálta értelmezéseit. Ebben a tekintetben természetesen az sem számított, hogy Babitscsal való ismeretségük csak futó és felszínes volt. A verseket vizsgálva azonban nagyon gyakran kiderül, hogy döntéseit valójában csupán saját meglátásai alapján hozhatta. Rába György volt az, aki monográfiájában rámutatott, hogy ugyanez a szöveg Naiv csömör címmel megtalálható Babits fiatalkori versgyűjteményében, az Angyalos könyvben, egyértelműen az 1910 végi és 1911 eleji versek között. Ennek alapján a költemény születését ő a Herceg kötet lezárásához, tehát 1911 elejéhez kötötte.19 Bizonyítékul Szabó Lőrinc kritikájának egy mondatát is idézte, melyet a fiatal költő-barát a Nyugtalanság völgyé-ről írt: „Legszigorúbban klasszikus, második kötetének idejéből ismernek barátai egy kiadatlan verset, mely valósággal kulcsa régi formáitól való eltávolodásának."20 Az újabb

242