Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)
V. Írói évfordulók - Kelevéz Ágnes: „Keletről jön a fény". Politika és műértelmezés egy Babits évfordulón
dig mellőzött elismerő passzusok, melyeket Babits Petőfiről írt (valóban számos ilyen van), a költő fel nem ismert forradalmiságának új bizonyítékai. Tanulmányát tehát olyan sokat jelentő mondattal zárja, amelyben Babits Petőfit a világszabadság költőjének nevezi, mintha költői nagysága is ebből következne: „Petőfi a nagy európai közösség költője, a világszabadság lantosa".15 A védelemre berendezkedett gondolatmenet szempontjából mellékessé válik, hogy Babits nem is e politikai vonása miatt tartotta nagyra Petőfi költészetét, hogy az idézett mondat eredeti szövegkörnyezetében csupán leíró és nem értékelő jellegű volt. Babits születésének 90. évfordulóján Gál István a különböző lapokban (Kritika, Új írás, Jelenkor, Tiszatáj) közel harminc vers, három tanulmány és két levél szövegét közli a kéziratos hagyatékból. Mivel Babits esetében több százra tehető a publikálatlanul maradt költemények, zsengék, töredékek száma, ilyen típusú közlésnél a legfontosabb a válogatás szempontja, mely lehet értékcentrikus vagy tematikus. Gál István, igazságtevő elhivatottságtól fűtve, még akkor is ideológiai hadakozásra használja a költeményeket, amikor erre a szövegek egyáltalán nem szolgálnak rá. A veranda hűvös már kezdetű lírai hangulatú őszi versben például „nyomós cáfolat"-át látja „annak a vélekedésnek, hogy az egyszerű népdalszerű hang ... Erdélyi József hatás.... Ez a verse is visszamutat a kezdő költő első korszakára, amely Heine és Petőfi hatása alatt állt".16 A sorok között megbúvó politikai üzenet a következő: nem a jobboldalivá váló Erdélyi, hanem a világforradalmárok (Heine és Petőfi) hatása volt a döntő. Ideológiai szempontok befolyásolják a keltezés nélküli versek tematikus értelmezését és közlését is. Mivel Babits politikai megítélésének egyik legkényesebb kérdése a Tanácsköztársasághoz való viszonyának értékelése volt, ezért az évek folyamán minden olyan szövegét előszeretettel közöltek, amely ezt a képet árnyalhatta. Sőt, mivel a költő hagyatékában a publikálatlan versek mintegy kilencven százaléka évszám nélküli, így az sem volt ritka, hogy az a rendkívüli ideológiai feszültség, amely Babits művészetét körülvette, beszűkült értelmezői beállítódást eredményezett, és azokat a verseket is 1919 körülinek olvasták, amelyek egészen más időből származtak. A versek keltezésének ideológiai értéke már Tolnai Gábor egy ötvenes évekbeli közléséből kitetszik. Babits Mihály halálának 15. évfordulója alkalmából ugyanis Tolnai az ünnepet arra használja föl, hogy az életmű „sokoldalú elemzésére" szólítson föl, és ebből az alkalomból az Anti- krisztust kelni láttuk őt... kezdetű kéziratos verset közli. A márciusi fordulatot, a Tanácsköztársaság kikiáltását köszöntő költeményben, mely a mondanivaló napi, politikai aktualitás jellegét a rigmusszerű egyszerűséggel hangsúlyozza, többek közt e valóban lelkes sorokat találjuk: Babits Mihály 1919-ben a Nemzetközi Két nép vagyunk ma, muszka és magyar, Vöröskereszt kocsija előtt, ki több szégyenben élni nem akar pet$fi irodalmi Múzeum 241