Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)

V. Írói évfordulók - Kelevéz Ágnes: „Keletről jön a fény". Politika és műértelmezés egy Babits évfordulón

szovjet eseményekről való véleményét vizsgálják, s mivel dicsérni akarják őt, ezért ezekhez való viszonyát pozitívabbnak tüntetik föl, mint amilyen valójában volt. A felemásan ünneplő cikkek egyike például a Dokumentumok a magyar-orosz és a magyar-szovjet kulturális kapcsolatok köréből címet viseli. Gál István ebben az írásában arra hívja fel a figyelmet, hogy „A magyar orosz irodalmi kapcsolatok eddigi kutatói alig foglalkoztak Babitsnak az orosz irodalom iránti érdeklődésével. Pedig számos nyilatkozata van orosz olvasmányairól, orosz klasszikusokról". A szerző itt úgy beszél Babitsnak az orosz irodalom iránti érdeklődéséről, mintha e tény említetlenül hagyása önmagában is a ferdítések része lett volna, s ennek leleplezése a költő látens forradalmiságára vethetne fényt. „Babitsról általában az él a köztudatban, hogy a görög, a római, az ókeresztény, az olasz és az angol irodalomnak volt csodálója és nagyrabecsülője. A valóság azonban az, hogy a régi orosz klasszikusokról, a romantikusok közül Puskinról, a nagyrealisták közül Gogolról, Goncsárovról, Turgenyevről, Dosztojevszkijről és Tolsztojról igen elismerő véleménye volt."12 Sőt egy másik ekkori közleményének címével Gál István már egyenes kapcsolatot teremt a klasszikus orosz irodalom megbecsülése és az orosz forradalom iránti elkötelezettség közt. A cím így hangzik: Babits, az orosz forradalom és az orosz klasszikusok. A cikk szövege pedig a politikai elkötelezettség, a keletre való orientáltság végső bizonyítékaként említi, hogy Babits Az európai irodalom történetének lapjain „Puskint Byronnál többre tartja".13 (Vagyis ha politikai szempontból fordítjuk le mondandóját: egy orosz írót többre tart egy angolnál, a keleti kultúrát a nyugatiénál.) Végül függelékként két, addig ismeretlen Babits-tanulmány szövege is publikálásra kerül: az egyik a Puskinról szóló beszéd, melyet Babits a La Fontaine Irodalmi Társaság matinéján 1937. március 21-én mondott el, a másik a Dosztojevszkijről készült rádióelőadás, mely elhangzott a Rádióban 1936. január 8-án. Természetesen egyik portrénak sincs semmilyen politikai vonatkozása, vagyis az orosz klasszikusok elismerése és méltánylása nem jelent annál többet, minthogy Babits — akár mondjuk az északi Ibsen esetében — nagyra értékeli művészetüket.

Hasonlóan jóhiszemű lelkesedéstől fűtött, ám félrevivő az eljárás, amikor Gál az életmű értékelésének egyik allergikus pontjához nyúl, és Babitsnak Petőfihez való viszonyát tárgyalja. Hajdanában, 1949-ben Petőfi halálának 200. évfordulóján Király István úgy ünnepelt, hogy nemcsak Petőfiről szólt, hanem rajta keresztül, a hozzá való viszonyon keresztül ideológiai programot is hirdetett. Eszerint Petőfi értékelése „mintegy vízválasztó szerepét töltötte be a megalkuvó liberalizmus és a valóban haladó társadalmi törekvések közt". E szempont alapján Babits egész életművét, aki 1910-ben, pályája elején írta meg sok vihart kavart Petőfi és Arany tanulmányát, Király „a megalkuvóan aljas" liberalizmus oldalára sorolja, és mint a huszadik század folyamán széles körben elterjedt, téves Petőfi-kép ősforrását, mint minden rossz okozóját szinte kiebru- dalja az irodalomból. Babits gátlástalanul ,,[fjelállította hírhedt tételét, amelyet engedelmesen csaholtak utána több mint két évtizeden át a burzsoá irodalom- kritika mopszlijai: »Petőfi nyárspolgár a zseni álarcában, Arany zseni a nyárspolgár álarcában«".14 Gál István a költő születésének kilencvenedik évfordulóján Babits nimbuszának helyreállítását nemcsak úgy akarja elvégezni, hogy megvizsgálná: ez a paradoxonként felállított konklúzió milyen összetett esztétikai nézeteken, sőt az irodalmi élet milyen személyes viszonyain múlott. Még- csak abban sem merül ki tevékenysége, hogy pusztán összegyűjtené azokat az idézeteket, amelyekben Babits Petőfi költészetét méltatja, és nagyra tartja, hanem a szövegek célirányos összeszerkesztésével azt akarja sugallni, hogy az ed240