Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)
IV. Ünnepi hagyományok születése - Császtvay Tünde: Az elveszett és megtalált holttest(ek) esete. Vas Gereben dicsteljes elparentálása
minősítését. „Volt idő, midőn érdemein felül méltatták" - mondta Szana Tamás.16 „Mint alkotó író keveset törődött azzal, hogy eredeti, tősgyökeres tehetségét a művészeti ízlésnek is valami magas színvonalára emelje" - ítélkezett Vadnay Károly.17 „Oda, ahol a sasok himbálóznak a magasban, nem ért fel - ő csak túzok volt." - összegezte Mikszáth Kálmán.18 A kérdésre tehát nem itt találjuk a választ. Az ítélethozók egyébként három fő aspektusból közeledtek Vas Gereben írói hagyatékához. (1 felsorolták műveinek esztétikai hiányosságait, művészi megfor- máltságának hibáit, rövidebben-hosszab- ban értekeztek könnyű kézzel odavetett, sokszor a „primitívségig közérthető" stílusáról. (2)Szóltak elbeszélőművészete korfestő, szociográfikus pontosságú rajzáról, s ezzel szoros összefüggésben (3)19. századi történelmünk első felének történetileg-politikailag hű, „a régi jó idők", azaz „a táblabírák világának" hű krónikásáról. A kritikák az első két szempont vizsgálata szerint - ha bennük számos dologban a Vas-prózának különböző sajátosságai kerültek is elő - végső ítéletükben meglehetősen hasonlítottak egymáshoz. Ezek az írások kísérletet tettek, hogy feltérképezzék és számba vegyék a Vas Gereben-i elbeszélés alakjait, helyszíneit, tematikáját, leszögezték az író preszociográfusi tehetségét, korkép-megjelenítő képességét, szóltak didaktikus oktató szándékáról, kauzális logikája szabta regényépítéséről, unalmas és kiszámítható cselekménybonyolításáról, humoráról. Szerét ejtették, hogy elmorfondírozzanak rövid ideig tartó, de magas hőfokú népszerűségéről, jól fizetettségéről, kiszámított írói bestseller-húzásairól, az általa is hosszú ideig serényen művelt, kalendáriumirodalomból átmentett fogásairól és így tovább. A méltatások és a bírálatok egy olyan író képét adják ki, aki a közönség gyorsan múló igényeit és a kor politikai viszonyait - legalábbis egy rövid időre megragadva - ügyesen mérte fel (vagy csak megsejtette), s szándékosan kereste és szolgálta olvasói kedvét. Szinte szociográfusi műgonddal mutatta be választott alakjai környezetét, lakását, öltözetét és beszédmódját éppúgy, mint szokásaikat, gondolkozásmódjukat, előítéleteiket stb. Mindezt gyorsan tollára toluló mondatokkal s nem kevés humorral, etikus kinyilatkoztatásokkal tűzdelt atyai kioktatatással. És sok pénzt keresve vele. De ez együttesen sem igazít el bennünket abban, hogy mire kellett nekünk, magyaroknak 1885-ben az a túzok-Vas Gereben? .SSäHl ... Canczi Ágoston: Vas Gereben Corpus juris - korpusz dzsentri Törvényszerű, hogy kinek-kinek másra. Nem becsülhetjük le a 19. századi magyar világ utáni nosztalgia erejét. Ez a nosztalgikus érzés táplálkozhatott egyszerű személyes élményből (Jókai: „jó fiú volt, én szerettem" vagy „gyermekkorom kedvelt olvasmánya volt") csak215
