Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)
IV. Ünnepi hagyományok születése - Császtvay Tünde: Az elveszett és megtalált holttest(ek) esete. Vas Gereben dicsteljes elparentálása
Pár nappal később újabb szemtanú jelentkezett Nagyváradról.8 Hoványi (más hírlapi cikkek szerint: Horányi) Ferenc emlékezete és meggyőződése szerint a férfidalárdával és 12 kocsival kísért temetés díszes esemény volt, melyet a Concordia-egyesület szervezett. A külön sírba való elhantolásnál megjelentek az egyesületi delegáció magyar tagjai is, köztük Pulszky Ferenc. Steiner ür, a koporsókulcs őre kitartott állítása mellett: a temetést nem lehetett impozánsnak minősíteni, nem volt ott a magyar ifjúság, nem tettek koszorút a sírra, „összesen csak valami nyolcán kísérték a dicső halottat utolsó útjára."9 Az író először közös sírba került, s csak később helyeztetett át külön nyughelyre. Nyáry Sándor végül is fáradhatatlan utánajárással megtalálta a temetőkerti nyilvántartásban Vas Gereben sírjának naplóbejegyzését és tévedhetetlenül beazonosította az ott szereplő 4117-es sírhelyet. Hosszas irattári-levéltári kutatással sem sikerült azonban fényt derítenie még arra, ki is temettette el az írót, de minden addigi adata szerint nem a Concordia-egylet. Mivel a wáhringi sírkertet a tervek szerint tíz év alatt folyamatosan kiürítik, s onnan a holtakat a bécsi központi temetőbe szállítják át, javaslata szerint - minden további vitát félretéve - legjobb lenne Vas Gerebent hazahozni, s magyar földbe temetni. Felhívása nyomán „Vas Gereben-hazaszállító bizottság" alakult. Az operatív bizottság előtt szokatlan gyorsasággal nyíltak meg az adminisztrációs szervek kapui és szokatlan bőséggel a tudományos és irodalmi egyesületek pénztárai. Nem egész egy év elteltével, 1884. november 23-án a Budapesti Hírlap10 megnyugtató hírben közölhette, hogy a bizottság ingyen díszsírhelyet járt ki a Kerepesi sírkertben, „a hazaszállítás költségeire is tekintélyes összeget gyűjtött", s mindent előkészített az újratemetéshez. 1885. január 25-én - többek között - a Nemzet a következő hírt adta tudtul: „Vas Gereben hamvainak sírba helyezési ünnepe holnap, délután 3 órakor lesz a Kerepesi úti temetőben. A bizottság ma délután az írói és művészi körben ülést tartott, melyen részletesen megállapítá az ünnepély, a kivonulás, sírbaté- tel részleteit. A gyülekezés du. 2 órakor történik a Nemzeti Színház bérházának udvarán, az írói kör helyisége alatt. Belépti jegyek reggeli 9 órától 12-ig kaphatók az írói körben."11 A tetem ezenközben már Győrben járt. A fővárosba utaztában megpihent az író szeretett városában, ahol a város díszes külsőségek között tisztelgett fiának földi maradványai előtt. Másnap, 26-án a budapesti ünnep kegyeletteljes méltósággal zajlott le, kisebben elpróbálva a század utolsó harmada és a jövő század első évtizede eljövendő pompázatos temetéseinek és újratemetéseinek teljes forgatókönyvét. „A Nemzeti Színház bérházából indult ki a hosszú menet. Elől az írói kör s az egyetemi olvasókör zászlóit vitték" - emlékezett a Budapesti Hírlap tudósítója.12 A résztvevők és a koszorúk elhelyezőinek impozáns listája után, melyben az irodalmi, a tanügyi és a színházi élet nagyságaitól a politika, a sajtó és az egyház kiválóságaiig számosán szerepeltek, a temetés gyönyörű pillanai elevenedtek meg. „Az ünnepet délután három órakor a népszínház énekkara nyitotta meg Serly Lajosnak ez alkalomra szerzett himnuszának eléneklésével. Ezután dr. Vály Béla a Vas Gereben Bizottság nevében rövid beszéd kíséretében átadta a hamvakat a nemzet örökké élő kegyeletének,... s ekként végezte beszédét: »Tetemét mi teljesen épen találtuk (a Fővárosi Lapok szerint: díszmagyar ruhában), mintha csak várt volna a hazahozatalra, s nem akarna elporladni ama földnek hantjai alatt, melynek atomjai reá nézve idegenek; várt reánk, mintha 213
