Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)

IV. Ünnepi hagyományok születése - Császtvay Tünde: Az elveszett és megtalált holttest(ek) esete. Vas Gereben dicsteljes elparentálása

Császtvay Tünde AZ ELVESZETT ÉS MEGTALÁLT HOLTTEST(EK) ESETE. VAS GEREBEN DICSTELJES ELPARENTÁLÁSA A korpusz A bonyodalmak a holttest körül több mint tizenöt évvel azután kezdődtek, hogy Vas Gereben földi maradványait leeresztették a bécsi wáhringi temető egyik sírjába. Váli Béla tanár 1883 szeptemberében Emléktáblát Vas Gerebennek szülőházára Fürgédén és sírjára Bécsben, a Veszprém című lapban megjelentetett felhívása és október 7-i, Hol nyugszik Vas Gereben ?2 című cikke indította meg az események sorát. „A bécsi Concordia című egylet3 értesülvén a jeles magyar író hirtelen elhunytáról - írta Váli Vas Gereben 1868 januári hirtelen halálese­tére emlékezve tanácskozás végett rendkívüli bizottsági ülést hivatott egybe, mely egyhangúlag az egylet tagjai sorába vette fel, az elhunytat pedig saját költségén eltemettetni határozá. ... Fényes temetési szertartással szenteltetett be a r. kát. szertartás szerint a tetem. Ezen szertartás bevégzése után a magyar ifjakból álló dalárda gyászéneket zengett, s a magyar delegáció egyik tagja bú­csúzott el gyászbeszédben az elhunyttól. Amint a menet megindult, a gyászkí­séret lassanként eloszladozott. Nem kísérte a nagyszámú magyarságból több, mint kettő a koporsót. Ez a kettő: Balázs Sándor volt és az öreg Benza.4 Tete­mét alig adták által a földnek, máris teljesen a földé lett. Gondozatlan sírja el- süppedése előtt kifakult emlékezetünkből érdeme. Nagyságát letörpítni ki sem próbálkozott, de minthogy nem tömörül kővé a közöny, sírhalmával együtt el­tűnt az emlékezhető jel.... Ma jeltelen sír alatt nyugszik Vas Gereben. Ha hon­fitársa véletlenül a wáhringi temetőbe téved, avagy szándékosan oda zarándo­kol megkoszorúzni nemzeti irodalmunk méltatlanul feledett írójának sírját, hasztalan keresi a sírt, ma már azt alig lehet megtalálni.... Balázs Sándor emlé­kezései és az 1867. évi hírlapok kétségtelenül bizonyítják azt, miként a wáhrin­gi temetőben helyeztetett nyugalomra, ott azonban hasztalan keresték. És ki tudja, hányán keresték... Ki tudná megmondani, hányán éreztek kínos szemre­hányást akkor, midőn az író hamvainak szánt virágot a keresés verejtékétől nedvesen, az útszélre voltak kénytelenek letenni."5 Váli tanár úr cikkének tragikusságát azonban meglehetősen mérsékelte Nyári Sándor Bécsben élő hazánkfia, 1883. november 1-jei bejelentése,6 mely szerint azon túl, hogy Vas Gereben halálának éve nem 1867, hanem 1868, a sír nagyon is megvan. Értesüléseit Steiner Hugó műépítésztől szerezte, ki az író sírját saját kertészével gondoztatta, rá sírkövet faragtatott s érckoporsójának kulcsát is őrzi. Steiner emlékezete szerint Vas Gerebent nem a Concordia író­egyesület temettette el, s teteme nem is került külön sírba, hanem 39 másik holttesttel együtt közösen kaparták el, Vas Gereben fölé még heten kerültek. „Kevesen kísérték ki a temetőbe, mert kevesen ismerték távol a hazától, távol a rokonok, ismerősök és barátok szerető körétől, távol halt meg attól a földtől, amely szülte és melyen oly igaz szeretettel csüngött."7 212

Next

/
Oldalképek
Tartalom