Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)
IV. Ünnepi hagyományok születése - Császtvay Tünde: Az elveszett és megtalált holttest(ek) esete. Vas Gereben dicsteljes elparentálása
Császtvay Tünde AZ ELVESZETT ÉS MEGTALÁLT HOLTTEST(EK) ESETE. VAS GEREBEN DICSTELJES ELPARENTÁLÁSA A korpusz A bonyodalmak a holttest körül több mint tizenöt évvel azután kezdődtek, hogy Vas Gereben földi maradványait leeresztették a bécsi wáhringi temető egyik sírjába. Váli Béla tanár 1883 szeptemberében Emléktáblát Vas Gerebennek szülőházára Fürgédén és sírjára Bécsben, a Veszprém című lapban megjelentetett felhívása és október 7-i, Hol nyugszik Vas Gereben ?2 című cikke indította meg az események sorát. „A bécsi Concordia című egylet3 értesülvén a jeles magyar író hirtelen elhunytáról - írta Váli Vas Gereben 1868 januári hirtelen halálesetére emlékezve tanácskozás végett rendkívüli bizottsági ülést hivatott egybe, mely egyhangúlag az egylet tagjai sorába vette fel, az elhunytat pedig saját költségén eltemettetni határozá. ... Fényes temetési szertartással szenteltetett be a r. kát. szertartás szerint a tetem. Ezen szertartás bevégzése után a magyar ifjakból álló dalárda gyászéneket zengett, s a magyar delegáció egyik tagja búcsúzott el gyászbeszédben az elhunyttól. Amint a menet megindult, a gyászkíséret lassanként eloszladozott. Nem kísérte a nagyszámú magyarságból több, mint kettő a koporsót. Ez a kettő: Balázs Sándor volt és az öreg Benza.4 Tetemét alig adták által a földnek, máris teljesen a földé lett. Gondozatlan sírja el- süppedése előtt kifakult emlékezetünkből érdeme. Nagyságát letörpítni ki sem próbálkozott, de minthogy nem tömörül kővé a közöny, sírhalmával együtt eltűnt az emlékezhető jel.... Ma jeltelen sír alatt nyugszik Vas Gereben. Ha honfitársa véletlenül a wáhringi temetőbe téved, avagy szándékosan oda zarándokol megkoszorúzni nemzeti irodalmunk méltatlanul feledett írójának sírját, hasztalan keresi a sírt, ma már azt alig lehet megtalálni.... Balázs Sándor emlékezései és az 1867. évi hírlapok kétségtelenül bizonyítják azt, miként a wáhringi temetőben helyeztetett nyugalomra, ott azonban hasztalan keresték. És ki tudja, hányán keresték... Ki tudná megmondani, hányán éreztek kínos szemrehányást akkor, midőn az író hamvainak szánt virágot a keresés verejtékétől nedvesen, az útszélre voltak kénytelenek letenni."5 Váli tanár úr cikkének tragikusságát azonban meglehetősen mérsékelte Nyári Sándor Bécsben élő hazánkfia, 1883. november 1-jei bejelentése,6 mely szerint azon túl, hogy Vas Gereben halálának éve nem 1867, hanem 1868, a sír nagyon is megvan. Értesüléseit Steiner Hugó műépítésztől szerezte, ki az író sírját saját kertészével gondoztatta, rá sírkövet faragtatott s érckoporsójának kulcsát is őrzi. Steiner emlékezete szerint Vas Gerebent nem a Concordia íróegyesület temettette el, s teteme nem is került külön sírba, hanem 39 másik holttesttel együtt közösen kaparták el, Vas Gereben fölé még heten kerültek. „Kevesen kísérték ki a temetőbe, mert kevesen ismerték távol a hazától, távol a rokonok, ismerősök és barátok szerető körétől, távol halt meg attól a földtől, amely szülte és melyen oly igaz szeretettel csüngött."7 212
