Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)
IV. Ünnepi hagyományok születése - Keresztesné Várhelyi Ilona: Egy kultusz metamorfózisai. A kultuszképződés modellje a debreceni Csokonai-kultusz fejlődésében
Keresztesné Várhelyi Ilona EGY KULTUSZ METAMORFÓZISAI A KULTUSZKÉPZŐDÉS MODELLJE A DEBRECENI CSOKONAI-KULTUSZ FEJLŐDÉSÉBEN Evidenciák Evidenciának számít, hogy minden kultúra - gyökérzetének vezérágával - a kultuszba kapaszkodik, onnan hozza felszínre a társadalmi gyakorlatban kiterebélyesedő, szövevényes lombkoronáját. A civilizáció és a vallási kultusz kapcsolatát szintén nem kell bizonyítani. A nemzeti kultúra szakrális és profán kultuszok sűrű szövedéke. A fogalomban rejlő evidencia az is, hogy a profán kultusz minden megnyilvánulásában fellelhetők szakrális elemek, amint a szakrális kultusz is magára ölthet egészen profán formákat is. A történelmi és irodalmi kultuszok nagyban erősítik a nemzeti kultúra szervességét, vagyis életképességét. A kultusz jelensége, megléte vagy hiánya, egy településnek, sőt egy családnak is sajátos arculatot ad. Bátran mondhatjuk, hogy a kultusz: megtartó erő. Kultusz hiányában lazulnak, majd feledésbe merülnek a hagyományok. A profán kultuszok természetes és mesterséges úton jöhetnek létre. Természetes módon alakul ki a kultusz a közösség számára kimagasló értékek mentén. (Petőfi-kultusz, aradi vértanúk ünneplése stb.) Ezek az értékek főként erkölcsi természetűek, ezért gyakran a kultusz a közösség erkölcsi állás- foglalását, azonosulását fejezi ki. A kultuszképződés nem csak az időtálló értékeknek kedvez. A gyengébb minőségek fennmaradását gyakran éppen a kultusz segíti elő. Ezen a ponton érintkezik a kultusz és a divat. Egy-egy sztár körül kialakuló kultusz pl. gyakran a társadalmi visszásságok elleni protestálás szelepeként működik. Mesterségesnek nevezem azt a kultuszt, amely nem az adott közösség tiszteletéből, vagyis nem „alulról", hanem „felülről" irányított ideológiai, politikai, esztétikai, pedagógiai értékítéletből származik. Ezek a közösség manipulálására vagy nevelésére szolgáló mesterséges kultuszok kétfélék: vagy érték-, vagy célszerűségi szempontúak. Mindkettő tömegességével kíván hatást elérni. A célszerűségi elvek alapján alakított kultuszok diktatórikus időkben a hatalom eszközeiként funkcionáltathatók. Ha az erre irányuló nyomás, a diktatúra megszűnik, a kultusz gyakran visszájára fordul. Amikor a manipulált közösség ráébred, hogy az kultikus tisztelet hamis, a kultusz tárgyát az esetleg benne rejlő értékmozzanatokkal együtt, egészében elveti. Az értékszempontot érvényesítő mesterséges kultuszokból viszont a kultikus események elhalványulása után is marad annyi, amennyiből bármikor újraéledhet a kultusz. Sok becses, és még több keserves tapasztalatunk van arról, hogy a mesterséges kultusz is kultúrateremtő. Az elmúlt szocialista évtizedek kultuszokban bővelkedő társadalmi gyakorlata arra irányult, hogy a hagyományból táplál188
