Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)
IV. Ünnepi hagyományok születése - Hász-Fehér Katalin: A keszthelyi Helikon-ünnepség a XIX. század elején
A messiási szerepkört nem Kazinczy találja ki magának, de tovább tudja fejleszteni, amikor alkalmazni kezdik rá. Pálóczi Horváth Ádám 1789. május 18- án írja Kazinczynak, hogy Füreden úgy várják őt, mint „Sidók a Messiást"38, majd június 16-án megismétlődik a hasonlat: „Zichy József sógora, Kapi Tégedet ismer és profanus létére azt is tudja, hogy Te Szent vagy, még pedig a mint ő nevez, Mester..."39 A megváltói allúziók a fogsága utáni időszakban visszatérnek, s Kazinczy saját tanítványi körére is kiterjeszti őket. „Te... egyike vagy Felkentjeinknek..." - írja Helmeczinek 1812-ben, amikor Szemere Pál hosszabb időn keresztül nem jelentkezik nála, s Helmeczivel akarja pótolni amannak hiányát.40 „Körünkbe léptél - oktatja másutt -, és így illő, hogy ezen szép kör törvényei szerént élj..."41 Szemerével kapcsolatban azután Kölcsey is a messiási szöveghagyomány fogalmait alkalmazza. „Nem mondhatom ki melly nehezen esett az nekem, hogy a kedvelttet nem láthattam" - írja Kazinczynak az 1813-as Szent György-napi vásár után (kiem.: H.F.K.).42 Az újszövetségi fogalomhasználat azonban félreértésre is okot ad, hiszen Kazinczy nem veszi át ezzel automatikusan a keresztény megbocsátás tanát, sőt azt éppenséggel ellenkezőnek tartja az irodalmi gondolkodással. A különböző etikák összeütközése nyíltan szóba kerül az irodalmi harcok során, különösen a Tövisek és Virágok idején. Amikor az a hír járja, hogy az epigrammákban kigúnyolt Láczai János sárospataki tanár az órákon Kazinczy ellen beszél, s Szemere számonkéri ezt tőle, Láczai azzal védekezik, hogy ő csak azt tanítja, miszerint az epigramma keresztényietlen műfaj, és ellenkezik a keresztény morállal. „Nem kell döfni, ölni senkit. Az vétek." - mondja Szemerének.43 Kazinczy az első epigrammáitól kezdve ugyanazt hirdeti, mint Láczai, hogy az epigrammái morál ellenkezik a keresztény humanizmus ideáljával, csak éppen ellenkező értelemben. „A keresztyén morál ezt tanítja - írja többek között Döb- renteinek 1811-ben -, ne bánts mást, hunyd be szemeidet vétkei előtt, mert te is vétkes vagy. De a Literatura java azt kívánja, hogy keféljünk a hol kell, mert egyedül ez a sanyarú mód verheti el álomkórságunkat, ez nyithatja meg szemeinket, hogy ismerjük magunkat, egymást és a Nyelv s Szép törvényeit..."44 Magatartásának azonban most is megtalálja krisztusi előképét: „A Jézus Kris- tus Isten volt, és még is korbácsot kapott azok ellen, a kik az ő atyja Templomát megfertéztették..."45 Kazinczy irodalmi morálját azonban nem csak a megbocsátás etikája felől éri bírálat, hanem a férfias, a vitézi, illetve az egyre erősödő nemzeti értékrend oldaláról is. A kritika Pálóczi Horváth Ádám szerint diszkrécióval elintézendő magánügy, baráti jóindulat jele, melynek a nyilvánosság elé vitele az emberi méltóságot sérti: „Hányszor és hány értelemben ellenkezett az én vélekedésem a Tieddel? - hányja szemére Kazinczynak -, de én tsak magadnak írtam, s még leg jobb Barátom léttedre is, illő kémélléssel: ki nem trombitáltam; és ha kellett is valamit Írnom közre; úgy Írtam, hogy Felöled annál fogva senki se gondolhasson kevesebbet, mint a nélkül..." Pálóczi a férfibecsület nevében bírálja Kazinczy messiási szerepvállalását is: „Te abban tartod a Hazafiui érdemet, hogy írsz, ha meg vesszőznek, ha szamárra ültetnek is; én abban, hogy irok, ha rosszaiknak is..."46 Kisfaludy Sándor a tisztességes párbaj törvényei szerint képzeli el az irodalmi vitát, melyben meg kell vagdalni egymást, de szemtől szemben, azonos fegyvernemekkel. A kritikát gerillaharcnak tekinti, melyben a kritikus hátba támadja a gyanútlan szerzőt: „Mosolygó artzával, vidám reménységgel ballag a' jó lelkű vándor az ország úton, nem valamelly nyereségnek fejében, nem valamelly kétes szerencse üzéséért, hanem hogy szíves bará182
