Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)
II. Ünnep és nyelv - Margócsy István: Az 1859-es Kazinczy-ünnepségek nyelvhasználatához
jellegző gyászalak állt, a párkáktól környezve. Egy nyomásra az ősalak virágzó kort ábrázó fiatal alakká változott át, múzsáktól körülvéve; a vadon vidék eltűnt, s a színpad hátterében ragyogó fényű s nemzeti lobogókkal díszített dísztemplom tűnt elő, melynek aranyzott oltárán ősmagyar jelmezű gyermekek áldoztak, s fölöttük a halál szomorkodó angyala Kazinczy életnagyságú arczképét tartotta. Ugyané pillanatban mintegy varázsütésre a szirteken álló sírboltok megnyíltak, melyek egyikéből Atilla, másikából Árpád alakja tűnt elő, a többiből pedig magyar öltözetű nőcsoporttól kísérve a két vezér lépett elő, miközben megzendült Kölcsey Hymnusza. Záradékul Pannonia lebegett alá, jobbját áldásra terjesztve ki, baljában a magyar zászlót lobogtatva.6 Tóth Kálmán sokszor elszavalt és sok helyen leközlött versében olvashatjuk a következő sorokat: „Két halma van magyar hazánknak, Két végzetes, megszentelt halma: Pannonhalma és Széphalom! Amott Árpád, emitt Kazinczy! Onnan szerezte vissza egyik Az ős hazának drága földét, Az ifjú szép had onnan indult Az összetiprott ős berkekbe Hadúrnak új oltárt emelni. Pannonhalom és Széphalom! Innen Kazinczy lelke indult Eszméi fényes táborával, Hogy visszaadja a magyart magának, Ki annyi küzdés s vész után Nem látva eszmecsillagot, Erő s lélekben összezsibbadt. Pannonhalom és Széphalom! Legyen megáldva e halmoknak, Föltámadásunk két halmának Minden parányi porszeme.7" A harmadik elemzendő szöveg félmondatoknak válogatása: azon idézetekből (illetve azon idézetek csekély részéből) van összeszedve, melyek Kazinczyt közvetlenül és egyenesen Mózeshez hasonlítják. Kazinczy ugyanis „a végzettől hivatva volt, hogy ébredező nemzetének élete egy új stádiumán való irányát kimutassa, ki [...] míg élt, vezérlé népét új Mózesként az ígéret földére"8; "Kazinczy nyugodtan halhatott meg 1831-ben, küldetése be volt végezve: Mózes megmutatta az Ígéret földjét, Jósué megjelent"9; Szász Károly arról énekel versében, hogy időnként előáll egy-egy olyan ember, ki népének Mózesi vezére lesz: „Ti Mózesek, népek vezérei! Az új úton nem intnek vert nyomok. Mezetlen lábatok sívó homok Fölmarja; kő, vad tüske vérezi, És háládatlan népetek morog. De egy tekintet a Nébó hegyéről A szent országra: kész jutalmatok, 111
