Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)
JONKA NAJDENOVA: Az őrült Ivan Vazov fordításában. Petőfi versének fogadtatástörténete Bulgáriában
ta párt alapjait is, amely e hatalom ellen vívta harcát. Ez utóbbi párt emberei számára, s velük együtt minden ellenzéki beállítódású ember számára Az őrült szavai a tiltakozás alkalmas eszközei lettek. És nem múlhatott el egyetlen irodalmi matiné, estély sem, amelyet a hatóságok engedélyeztek, anélkül, hogy ne szavalták volna el először, aztán másodszor, harmadszor is ezt a költeményt. De elterjedt a gimnáziumok irodalmi összejövetelein is, amelyek azokban az időkben minden társadalmi jelenség iránt megértést tanúsítottak. így csupán egyetlen vers helyettesítette Petőfi egész költői munkásságát nálunk." 6 Csatlakozunk Csilingorov e véleményéhez, ő ugyanis közelebb volt Vazov korszakához is és közvetlen megfigyelőként láthatta Az őrült e fordításvariánsának elterjedését. A költemény széles körű elterjedtségének oka valóban a bolgár irodalom pátriárkájának, Vazovnak a népszerűségében rejlett, illetve a társadalmi-politikai életben kialakult kedvező előfeltételekben. Emellett Vazov, aki ugyan nem ismerte a magyar nyelvet, de nagy költőként, akihez közel állt Petőfi romantikus forradalmi szelleme és a magányos lázadó hangulata, életet tudott lehelni az ismeretlen költeménybe, hogy az művészileg igen erőteljesen, nagy könnyedséggel és természetességgel szólaljon meg A költemény kezdeti és későbbi népszerűségének másik oka a kifejtés formája: a monológ felhasználása a szónoki beszédben, könyv nélküli megtanulása, s ezzel kapcsolatban lehetőség a magas hőfokú alkotói interpretálásra, és az előadóművész számos átváltozására. Magától értetődik, Magyarországon is éltek ezzel a lehetőséggel, nálunk azonban - a kulturális fejlődés sajátos körülményei miatt, mivel a legfontosabb kulturális központ hosszú időn át a mulatság, a fonó, az iskolai ünnepség stb. volt - a mű ilyen befogadása különleges értéket jelent. Sztilijan Csilingirov például Sz. Drinov Nappali és esti mulatságok című kötetében megjelent Színház és mulatság című bevezető cikkében arról beszél, hogy az irodalmi-zenei programok különös tiszteletben részesültek („éltetni kezdték a várost vagy a falut hónapokkal az előadás előtt, majd hónapokkal utána"), és feloszthatók „általános, alkalmi és összetett politikai és szakmai előadásokra". Az őrült minden valószínűség szerint szerepelt a mulatságok mindhárom fajtájában, de a hangsúly a politikai mulatságra esett. így a mű kifejtésének monológikus formája - amely összefügg a bolgár embernek a török uralom 6 ripo/iOM, 1923. No. 9-10, 301-302
