Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)

JONKA NAJDENOVA: Az őrült Ivan Vazov fordításában. Petőfi versének fogadtatástörténete Bulgáriában

alóli felszabadulás utáni fokozott emocionalitásával is - fontos előfeltételnek bizonyult a bolgár befogadás szempontjából: felvették az olyan irodalmi almanachokba, mint az Olvasó-szavaló, Válogatott versek (1922), és felhasználásra ajánlották mind „a drámatanulóknak, mind a színészeknek".

7 Nem utolsósorban ki kell emelnünk a költemény szubjektív vazovi olvasatát. Ezzel kapcsolatban a mü eszmei tartalmának sajátosságai nyújtanak lehetőséget különböző értelmezésekre: lehet akár bizonyíték „a forradalmi költő kétségeire", a hős zavarodottságára; lehet a kiábrándultság jajkiáltása, és a világi gonoszság gyűlölete; de lehet a magányos, a bosszúra elszánt hős lázadása; vagy lángoló felhívás a forradalomra, példa a fennálló rendszer megbélyegzésére, s a forradalmár felmagasztalására. Az őrült vazovi fordításában elsősorban a mű értelmezésének ez utóbbi lehetősége érvényesül. Sőt, felfigyemetünk a felfokozott romantikus elemekre és a társadalmi pátoszra. Vazov a monológ végét egy egész sorral toldja meg („és ez lesz értem a bosszú"): ily módon a romantika elveinek megfelelően magyarázza a lírai hős kívánságát, a föld „lerombolását", a világvég közeledését és tulajdonképpen indoklást talál „őrült" tettére. Vazov ezzel a romantikára tipikusan jellemző eljárással átalakítja a magányos hős belvilágát. Amikor felerősíti szabadságszerető érzéseinek kirobbanását, akkor nem általában az egyes egyént állítja előtérbe, hanem a forradalmár szuverén, érzelmileg különös és egyedi személyiségét. Ebből a szempontból kelti fel a figyelmünket az a határozottság, amely a Vazov-fordítás lírai hősét jellemzi. Igy például a szónoki kérdés helyett, amellyel az eredeti monológ kezdődik, „Mit háborgattok?" Vazovnál a következőt olvassuk: „...Tcc... MHPHO... THXO!... / MaxHeTe ce!" (...Nyugalom!... csend!... tűnjetek el!). A következő passzus „Hisz sírnom kellene. / Siratni, hogy oly gonosz a világ..." a bolgár fordításban egyszerűen és világosan úgy hangzik, hogy „OMpa3en CBHT, O6JTHH B c-bjnn" (könnyekkel öntözött, gyűlölt világ). A hős ellentmondást nem tűrő hangnemét nemcsak a felszólító intonáció erősíti, hanem az ismétlések használata is „H TH, H TH, 3eM«, Y3PH..." (és te, és te, föld, megértél...), „H mo, yonfiun? LLÍo?..." (és mi van, gyilkosok? Mi?...), „H aeica" (és hol); s a gonosztevő közvetlen 7 RiiKxripauMH, reartp H MV3HKa, 1919, No. 8, 4.