Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)
FRIED ISTVÁN: Mítosz, nosztalgia, kulturális emlékezet Kelet-Közép-Európa irodalmában
amely érvényesnek tudta a Jó-Rossz dichotómiát a régió történetére vonatkozólag. A XIX. század második felében népszerűvé lett történeti regények a német „Professoren-Roman" módszerét sajátították el, az irodalmat mintegy ideológiai szolgálatra, monologizáló ismeretterjesztésre kényszerítve. Hogy a következőkben két ellenpéldát hozok a cseh irodalomból, ennek legalább két oka van. 1. Célom annak érzékeltetése, hogy már a XIX. században a társadalmi-politikai-kulturális-filozófiai „nagy elbeszélések" árnyékában „kis elbeszélések", a hivatalostól alapjaiban eltérő beszédmódok is igényelték a megfogalmazódás jogát és lehetőségét. A cseh példákon kívül magyar, szlovák (Hviezdoslav!), vagy más szerzők műveit ugyancsak felhozhattam volna, ebben az esetben a Monarchia ellenzékeként funkcionáló cseh nemzeti történelemszemlélettől különbözni kívánó irodalmi müvek jelenlétét demonstráltam volna. 2. A nosztalgia és a mítoszalkotás-mítoszrecepció dekonstruálódásának előzményeit vélem fölfedezni alább tárgyalandó példáimban. Mindannak ellenére, hogy kanonizált szerzőkről van szó, főleg a regényíró Alois Jirásek képviselte a történész Frantisek Palacky által megalapozott, az államférfi Tornas G. Masaryk által időszerűsített hivatalos cseh tudatot. Jan Neruda jellemző módon a cseh emigráció genfi lapjában tette közzé Honvéd^ című versét, amelynek magyar címe félreérthetetlenül utal a magyar 1848-49-re. Kiegészítésül: Neruda nem tudott magyarul, német nyelvű fordítást felhasználva tolmácsolta csehre Petőfi több versét. Neruda a hazafias nosztalgia és a nemzeti pátosz költészetét kérdőjelezte meg, mikor a dicső múlt, satnya jelen szembeállítását akképpen alkalmazta a cseh-magyar szembenállásra, hogy a magyar 184849, a honvéd képviseli a pozitív, a (cseh) kortársi realitás pedig a negatív oldalt, az elüzletiesedett ma jelentéktelenné lesz a hősként aposztrofált magyar tegnap fényében. jirásek 1895-ben írta Husafi (Huszárok) 20 című elbeszélését, amelyben a nemzeti legendárium egy fontos epizódját gondolja újra. Az 19 Jan NERUDA, Honvéd, ford. SlPOS Győző = Uő, Válogatott költemények, Bratislava, 1958, 155 20 Alois JIRÁSEK, Vitézek, zsoldosok és huszárok = Uő, Elbeszélések, ford. Sz A LATNAI Rezső, Bp., 1959, 220-232.
