Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)

FERENCZI LÁSZLÓ: Amiel és Petőfi

Monnier irányításával.

16 Először 1984-ben próbáltam felhasználni a teljes Napló tanulságait.

17 Akkor három vaskos kötet állott rendelkezésemre, az 1839-1860-as évek termése. További hét kötet jelent meg azóta, a feljegyzések 1877-ig terjednek. Az utolsó csaknem három év anyaga van még hátra, amelyből bőségesen merített ugyan Scherer is, Bouvier is, de nem lehet tudni, hogy mit hagytak el, és főként nem ismerjük az egyes szövegek összefüggéseit. Osztom Monnier nézetét, mely szerint a hiteles Amiel a teljes Amiel, és hogy bármilyen fontos is a moralista, a filozófus, az önelemző (korábbi kiadások és tanulmányok „hőse"), Amiel mégiscsak és elsősorban a XIX. század fia volt.

18 Már csak azért is osztom Monnier nézetét, mert a korábbi kiadások - többek közt - Amiel magyar hivatkozásait hagyták el. De a kényes kérdést nem szeretném megkerülni. Ki olvashatja végig Amiel beláthatatlan terjedelmű, teljes Naplóját? Amiel maga is csak részleteket olvasott újra. A teljes Napló ismerete illúzió, noha bárhol lapoz belé az ember hallatlanul érdekes a szöveg. Az eddigi kiadások az olvasókat az önelemző filozófussal ismertették meg. Az új kiadás lehetővé teszi, hogy a kor tanújára figyeljünk fel. Az 1984-es tanulmányomban elmondtam már, hogy Amiel az 1848as Naplóban részletesen beszél a forradalom eseményeiről, olykor még panaszkodik is, hogy a tájékozódás és értékelés túlságosan sok idejét veszi el. A párizsi események hatására március 15-én részletes listát készít azokról az írókról, akiket el kell olvasnia. A tanúságos névsort Bopp elhagyta az 1848-as Naplót közlő kiadásából.

19 íme néhány filozófus és politikai gondolkodó, akiket Amiel szükségesnek tartott alaposabban megismerni: Platon, Arisztotelész, Spinoza, Kant, Fichte, Sendling, Hegei, Feuerbach, Strauss, Michelet. 1848-ban a kor legnagyobb alakjának Proudhont tartotta, bár logikáját nem mindig érezte meggyőzőnek. A legfontosabb tudománynak a gazdaságtant ítélte. A párizsi munkásfelkelést követően jegyezte fel naplójában. „Ma június 29-e. Végül az a borzalmas és gyilkos párizsi csata 26-án befe10 Henri Frédéric AMIEL, Journal intime, Edition intégrale publiée sous la direction de Barnard Gagnebin et Philippe M. MONNIER, L'Age d'Homme, Lausanne. A korábbi kiadások jegyzéke I. köt. (1976) 1175-1176. 17 FERENCZY László, Amiel és a magyarok, Helikon, 1984, 2-4. sz. !8 Lásd MONNIER, i. m., 239. 19 H. F. AMIEL, Journal intime 1839-1850, Edition nouvelle, précédée d'une inüoduction par Léon Bopp, Geneve, 1948-1958, III.