Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)
FERENCZI LÁSZLÓ: Amiel és Petőfi
jeződött. (Sürgöny) A részletek szívszorítóak. Négy nap eszeveszett ágyúzás egy város falai között. Milyen szorongást okoz ez nekem. Mit kezdenek a győzelemmel? Csak azt ne higgyék, hogy a társadalmi kérdés el van intézve, és ne okozzanak újabb viharokat reakciós intézkedéseikkel. [...] A nehézség most a gazdasági probléma. Tízezer ágyúlövés sem tudja egy milliméterrel visszalökni. A franciák nem tisztelik a jogot. Nem tisztelik az egyéniséget (személyt, tartományt, stb.). Túlságosan is erős az ösztönük a centralizálásra és a despotizmusra." Néhány nappal később (július 3.) így ír: „A forradalmi szocialistáknak és másoknak legfőbb hibájuk, hogy az emberben a Sollen-X Seinnek tekintik és összekeverik a koncepciót az élettel." A teljes Napló ismeretében nyilvánvalóvá válik, Amiel rendkívüli (jól lehet passzív) politikai és társadalmi érdeklődése, és egyáltalán nem „stupifiante aventure" (meglepő bolond), ahogy Georges Poulet állítja, hogy ez az „introspectif timide" 20 (félénk, befelé forduló) hazafias dalt komponált a porosz fenyegetés pillanatában. (1857 januárjában porosz támadás fenyegette Svájcot. A svájci történelmi hagyományra hivatkozva Amiel ellenállásra buzdító nemzeti dalt írt, ami rendkívüli népszerűségre tett szert.) Amiel politikai érdeklődése akkor is nyilvánvaló, ha csak a Napló néhány magyar vonatkozására utalok. 1850-ben a Revue Britanique-ban Eötvös politikai regényéről, A falu jegyzőjéről olvas és ugyanott olvas Kossuthról is 1852. június 14-én. 1853. június 8-án jegyzi fel „Több cikk a Bibliothèque Universelle novemberi és februári számaiból, többek közt Mongenie SaintBarthelemy-ről és Chevaliez a Jelen és jövőről, Stein és Eötvös munkái ürügyén". „Beszélgetés Kertbenyvel Telekiről" - írja 1861. május 29-én. Emlékeztetőül: Teleki gróf május 8-án öngyilkos lett. Szigethy Amiel Petőfi fordításait és egyéb átköltéseit sikerteleneknek, végső soron iskolás erőfeszítéseknek tekintette. Georges Poulet Amiel egyetemes kíváncsiságának árnyoldalairól beszél és az erudíciót a menekülés lehetőségének tekinti. „Őrjöngő szenvedéllyel merül el az olvasás orgiájába [...] Mohóságában az önmagától való szökést kell 20 Georges POULET, Préface = h. F. Amiel, Journal intime, Paris, 1965. xvi. (L'année 1857)
