Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)

PIERRE LAFORGUE: Háttal a politikának. Baudelaire 1850-ben

mezeséhez, de az már korántsem biztos, vállalkozhat-e arra, hogy fölmérje A romlás virágai 1857-es kiadásának jelentőségét, hiszen ennek túlnyomó része már készen volt jóval 1848 előtt. Még nagyobb a kockázata annak, ha szinkrón koncepciót állítunk fel Baudelaire műveiről, hiszen nem mdnánk elhelyezni az időben a húsz évet átívelő életmű egyes darabjait. Itt most természetesen nem merés2&edhetünk be A romlás virágai keletkezésének labirintusába, egyébként nem is ez a szándékunk, de le kell szögeznünk már a kezdet kezdetén, hogy Baudelaire esetében a történeti megközelítés minden elképzelhető szinten kívánatos, ennek hiányában ugyanis olyan interpretációs zavar keletkezik, amely akadályozná Baudelaire költészetének akár történeti, akár irodalmi értelmezését. Kezdetben idézzünk fel néhány történeti adatot A romlás virágairól. Először is azt, hogy a későbbi versgyűjtemény nagy része 1842 és 1845 között íródott, ezért nem tanácsos olyan ideológiai tartalmat tulajdonítani neki, amilyet hosszú évekkel később, az 1857-es megjelenés idején kapott, hiszen időközben eltelt 1848 és 1851 is. Természetesen nem azt akarjuk mondani - az ötlet is abszurd -, hogy Baudelaire-nek nem volt semmiféle ideológiai koncepciója, amikor 1842 és 1845 között megírta ezeket a verseket. Ellenkezőleg, világosan kimutatható, hogy tisztán ideológiai szándékkal íródtak ezek a művek az 1840-es évek első felében, de Baudelaire célkitűzései nem politikai vagy történelmi, hanem irodalmi jellegűek voltak. Ezt a szempontot feltétlenül figyelembe kell vennünk: Baudelaire költészetét nem szakíthatjuk ki a kortársak alkotásai közül,

2 maga a költő is ezek között képzelte el a művet. A romlás virágai új kiadásához tervezett előszavában hasonló irodalmi megvilágításba helyezi poétikai nézeteit: „Kiváló költők felosztották egymás között a költészet birodalmának legvirágosabb tartományait. Nekem úgy tűnt föl, hogy érdekes lesz és annál kellemesebb, mennél nehezebb föladat - kiszűrni a Romlás szépségé-t"? Sainte-Beuve pedig megállapítja: „Mindent elfoglaltak már a költészet birodalmában. / Lamartine lefoglalta magának az eget, 2 Lásd erről G. RoBB, La Poésie de Baudelaire et la poésie française (1838-1852), Paris, Aubier, 1993. 3 BAUDELAIRE, Préface des Fleurs = Les Fleurs du Mal, édition critique par Jacques CRÉPET et Georges BLIN, refondue par Claude PlCHOIS, Paris, José Corti, 1968, 363. Magyarul lásd 1 .jegyzet ». m., 563. SZABÓ Lőrinc fordítása.