Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)

ROBERTO RUSPANTI: Romantikus Petőfi-kép Olaszországban

hazafias verseket, s háttérbe szorította a személyes hangvételű, gyötrődő, létkérdésekkel és társadalmi problémákkal foglalkozó költeményeket, amelyek, a szicíliai költő Giuseppe Cassone, csak részben, és sokkal később - a XX. század második felében élő olasz műfordítói választása és fordítása révén szólalnak meg olaszul. Carducci az olasz nyelven létező, szükségképpen - a magyar fordítók által - már kiválogatott Petőfi-fordítások ismeretében és személyes gondolkodásmódja alapján a következőket írta a nagy magyar költőről: „igazabb költő volt Petőfi. Költészetében benne van a vad puszta napsütése, benne van a magyar ló zabolatlansága és a magyar bor tüzessége, a magyar lányok szépsége. És mennyire érzi a természet nyugalmát! és mennyire szereti a bort és a lányokat! Megénekli a magyarok istenét is, mert számára a szolgaság alól felszabaduló hazáját jelenti: de mindenek fölött szereti és megénekli a szabadságot, minden nép szabadságát, s ebben 1848 embere, mint Mameli..."

13 Azon kívül, hogy Goffredo Mamelihez

14 hasonlítja, aki minden nagysága mellett is sokkal kevésbé jelentős költő. Carducci a tanulmány végén, amelyben pozitív megítélést nyújt Petőfiről, hiszen a szabadság költőjének nevezi, olyan közhelyekkel él, amelyek jelentősen kisebbítik a magyar költő művészetét, amely sokkal komplexebb és mélyebb, mint amilyennek a következő folklorisztikus hangvételű megjegyzések mutatják: „S meghalt, miután sok pohár hazai bort megivott, miután sok hazai lányt csókolt, miután sok kardvágást mért az osztrákokra és a kozákokra..."

15 Ő, aki talán nem is ivott és polgári titkára volt a lengyel Bem tábornoknak és valószínűleg csak Júliát, a feleségét szerette! És, dulcis in fundo, Carducci Petőfi-misztifikálása tökéletesen beleillett az olasz Risorgimento fennkölt stílushagyományába: „Meghalt? Nem. Eltűnt, mint egy szép görög isten. Senki nem látta visszatérni, nem találták meg a holttestét sem. A magyar paraszt meg van róla győződve, hogy a honvédok költője nem halt meg: bármelyik pillanatban visszatérhet..."

16 Ez az egyoldalú és félrevezető kritikai megítélés, amely azonban, mint hangsúlyoztuk, tökéletesen illeszkedik az olasz risorgimento ha13 Lásd uo. 14 Goffredo MAMELI az olasz nemzeti himnusz (szOveg-)szerzője. '

5 Lásd CARDUCCI, i m. 16 Uo.