Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)
ROBERTO RUSPANTI: Romantikus Petőfi-kép Olaszországban
Meg kell jegyeznünk, hogy a Petőfiről kialakult romantikus mítosz nem volt mentes attól a retorikus hangvételtől, amely egyrészt a már fent említett „fennkölt és klasszicizáló" irodalmi hagyomány gyümölcseként jött létre, s amely egyértelműen uralkodó volt a XIX. századi Itáliában, amely a Risorgimento megéneklésére kiválóan alkalmas volt, s amely tovább élt - a már egyesült Olaszországban - a XIX. század második felében, sőt a XX. század első felében is. Tulajdonképpen, Petőfi költészetének itáliai-olaszországi recepciója éppen ennek a kulturális, majd hamarosan politikai-ideológiai viszonyulásnak esett áldozatul, s talán a legnagyobb áldozata volt. Ily módon Petőfi alakját és gondolkodását szinte kizárólag nemzeti-hazafi színben mutatták be, sőt olykor nacionalista színezetben úgy, hogy elhagyták mindazt az elemet, amely nem illett bele ebbe az előre kialakított nacionalista színezetű képbe. Egyébként, Petőfi olasz félreértetéséhez jelentősen hozzájárult a korabeli hivatalos magyar kodalomkritika is, amely állandóan erősítette - főképpen külföldön - az egyhangú „hazafi és szerető" Petőfi kliséjét. így nemcsak az olasz műfordítóknak a hibája volt az, hogy Petőfitől olyan verseket válogattak, amelyekből egyértelműen ezt a „hazafi és szerető" Petőfit mutatták be az olasz olvasónak, s ezáltal a nagy magyar költő művészetének csupán egyoldalú megismertetésével találkozott a költészet iránti olasz érdeklődő. Ezért és ennek következtében a XIX. századi Olaszországban a Petőfi-kutatások területén a legfontosabb és leghíresebb tanulmány a kiváló költő, Giosué Carducci 12 írása is, amely 1872 augusztusában jelent meg a Nuova Antológia folyóiratban, akaratlanul is hamis, mert elfogultan „romantikus" képet rajzol fel Petőfiről, holott itt a „romantikus" jelző negatív értelemben érthető: az olaszok azt mondják - egy lefordíthatatlan kifejezést használva -, hogy „romanticheria"-ról (irodalmi szenvelgésről?) van szó. Giosué Carduccit Emilio Teza fordításai bűvölték el, s ezek alapján mindmáig híres, összefoglaló tanulmányt írt a magyar költőről. Sajnos azonban Carducci is misztifikálja Petőfit, hősnek és vátésznak tartja, teljes összhangban a fent említett XIX. század második felében elterjedt magyar irodalomkritika álláspontjával, mely előtérbe állította a 12 Giosué CARDUCCI, Opere, Edizione nazionale, XV1ÍI, 408-411. Carducci elemzését idézi Giovanni ClFALlNO', La foríuna di Petőfi in Italia (Petőfi híre Olaszországban), Corvina, 1942, no. 2, 5.
