Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)
ROBERTO RUSPANTI: Romantikus Petőfi-kép Olaszországban
Friss harczi ének illik a magyarhoz! Zengjen buján a heverő olasz: Fény- s illatoktól mámoros hazába Dicső apák dőlt omladéka az. A szabadságért folytatott közös harcok nyomán ez a megítélés átalakult, s a magyarok az olaszokat partnereknek, sorstársaknak kezdték tekinteni, s élénk érdeklődéssel fordultak az olasz irodalom felé: ebben az időben Cszászár Ferenc teljes egészében lefordítja a Le ultime lettere di Jacopo Ortis (Jacopo Ortis utolsó levelei) című romantikus művet, s 1850-ben adja ki, éppen abban az évben, amelyben Ugo Foscolo műve szimbolikus jelentést kaphatott Magyarországon. Ide tartozik a nagy epikus költő, Arany János tájékozódása is, aki ebben az időben Dante, Ariosto és Tasso fordításával hívta fel a magyar írók figyelmét az olasz irodalomra, s 1852-ben írta a híres Daniéhoz című ódáját. Itáliában a XIX. század második felétől követhető nyomon a magyar irodalom folyamatos jelenléte. Az 1848-49-es magyar szabadságharc politikai és kulturális eseményei egyetlen magyar nevét, Petőfi Sándorét visszhangozzák. 2 Az „örökifjú" magyar költő olyan népszerű lesz Olaszországban, hogy egy „kis nyelvet" beszélő költő esetében ez szinte hihetetlen. Petőfi töretlen népszerűségnek örvend a XIX. század második felétől napjainkig, versei megjelennek fordításban, s költői életművét irodalmárok és kritikusok tanulmányozzák. Petőfi versei először szájhagyomány útján terjedtek Olaszországban, majd írásos nyersfordítások vagy közvetítő nyelv, főleg a német segítségével, illetve közvetlenül az eredeti szöveg alapján készültek belőlük fordítások; szükségessé vált tehát a magyar nyelv tanulmányozása. Az első Petőfi-fordító az önként száműzetésbe vonult tudós, Helfy Ignác volt, majd követte őt Teobaldo Cicconi, Francesco Daü'Ongaro, Emiiio Teza, az udinei Rina Larica, a mantovai Umberto Norsa, a notói költőfilológus Giuseppe Cassone, a fiumei Francesco Sirola, és rajtuk kívül is sok műfordító népszerűsítette még a XIX. században és a XX. század elején Petőfi nevét. Petőfi költészetének ilyen mértékű elterjedése 2 Petőfi Sándor alakját és líráját bőségesen tárgyalom korábbi tanulmányaimban, különösen két monografikus kötetemben. Lásd Roberto RUSPANTI, Petőfi, l 'inconfondibile magiaro, Udine, Istituto di Lingue e Letterature dell'Europa Oriantale, 1991; és uő, Sicitia e Ungheria, un amore corrisposto. (Echi litterari delta presenza magiara in Sicüia nell'Ottocento), Messina, Samperi, 1991.
