Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)

FRANCIS CLAUDON: Az 1848-as Magyarország és franciaországi megítélése

Költészet és aktuálpolitika: Petőfi franciaországi fogadtatása a XIX. század második felében Petőfi - Kisfaludyvai és Arannyal együtt - előbb Németországban, majd Angliában vált ismertté. Franciaországi megismertetése a Kertbeny

13 néven publikáló Kari Maria Benkertnek köszönhető, aki Heine kérésére németre fordít néhány Petőfi-verset, majd a német költő közvetítésével 1847 februárjában megismerkedik Béranger-val Ez az első lépés azonban hosszú időn át visszhangtalanul maradt. Tíz évvel később a Revue des Deux Mondes-ban Saint-René Taillandier, a Revue Française-ben pedig Hippolyte Desbordes-Valmore közöl cikket a magyar költőről. Kevésbé sikerült az a korábbi cikk, amelyet az emigráns Boldényi jelentetett meg 1850-ben a La Hongrie ancienne et moderne histoire, arts, littérature, monuments című kiadványban.

14 A szövegből nem derül fény sem Petőfi kötészetének valódi jelentőségére, sem arra a politikai és katonai szerepre, amelyet a költő a forradalmi seregben játszott. Saint-René Taillandier furcsa módon „depolitizálni" próbálja Petőfit. A cikkíró elítéli a „demagóg háborúkat" és „egy elvtelen irodalom minden bűnét, amellyel a holnap demagógjainak szolgáltatott undorító, dagályos szóvirágokat". Petőfi nagyságát mindenekelőtt a formában véli felfedezni, mert ha a költő fordította és utánozta is Béranger-t, akit liberális eszméi miatt tisztelt, a magyar költő művei messze meghaladják a francia dalköltő verseinek színvonalát. Saint-René Taillandier „egy gyermek-nép tiszta költőjének" nevezi Petőfit,

15 és különösen a János vitéz köti le a figyelmét, amelyben „a csodás elem és a háborús kalandok elbűvölő naivitással ötvöződnek". Az elbeszélő költemény tele van vidámsággal, erővel, frissességgel, reménytelenséggel, s mindezek olyan sebességgel követik egymást, hogy az olvasó a szó szoros értelmében lázba jön: „Maga a természet nyílik meg előttünk, szól hozzánk." Érdemes idézni a szerző konklúzióját: „Ilyen hát ez a költemény, amely eleven, változatos képeivel, őszinte érzelmeivel, az elbeszélt kalandok lovagi fényével hitelesen 13 Lásd C. PlCHOlS, Un épisode des relations littéraires franco-hongroises, Kertbeny, Ph. Chasles, Thaïes-Bernard, Saint-René Taillandier, Revue de littérature comparée, no. 1,XXV, 1951 14 / m., 143-148. 15 La littérature magyare, Revue des Deux Mondes, 15, 2, 1851.