Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)

FRANCIS CLAUDON: Az 1848-as Magyarország és franciaországi megítélése

akik Ausztriában először követelték bátran a jogot és a szabadságot. Éljenek a magyarok, éljen Kossuth, éljen Batthyány! A bécsi nép több napon át az ünnep mámorában égett."

9 Nyilvánvaló, hogy a tömeg lelkesedését mindenekelőtt Kossuth szellemi és erkölcsi nagysága váltotta ki: „A küldöttek közül leginkább Kossuth vívta ki a bécsi nép rokonszenvét. Alig tudott kiszabadulni az őt körülvevő tömeg szorításából - az embereket lenyűgözte a fiatal politikus hírneve, szépsége, az egész lényéből sugárzó elegancia. Elbűvölve hallgatták szónoklatait."

10 A szerző ezek után aprólékos portrét fest a fiatal magyar vezérről, amelyben mindenekelőtt Kossuth emelkedett szellemét és jellemének finomságát magasztalja: „gondolatainak izzása, áradó beszéde, keleti büszkeségének leírhatatlan melankóliája óhatatlanul eszünkbe juttatják [...] szülőföldjét, e páratlan hazát, áttetsző kék egével".

11 Ugyanezeket a vonásokat domborítja ki a szerző akkor is, amikor a korszak magyar költészetét elemzi. Dániel Stern igen érzékenyen tapint rá arra, hogy a politikai felkelés elválaszthatatlan a magyar nyelv és kultúra újjászületésétől. Külön kiemeli Kossuth beszédeinek színvonalát, hangsúlyozza, milyen szeretettel kötődik a szónok a szép nemzeti nyelvhez, s nem kerüli el a figyelmét a nyelvben rejlő politikum: „Kossuth, akinek nem volt sem rangja, sem vagyona, sem fontos állami tisztsége, egyedül ékesszólásával és egyre növekvő hírnevével hódíthatta meg az ország nagyjait és a népet [...] s mire az osztrák kormány megsejtette a veszélyt, Kossuth tevékenysége már meghozta gyümölcsét, a közvélemény megkapta a döntő lökést [...] az egész ország úgy érezte, hogy visszanyerte a szabadságát."

12 Ezek után ki állíthatná, hogy a franciák nem ismerték, nem szerették Magyarországot? Nem az számít, hányan beszéltek az országról, hanem az, hogy akik szóltak róla, ilyen átéléssel és rokonszenvvel tették. Daniel Stern visszaemlékezésétől egyenes út vezet Petőfi, a nemzeti költő és vértanúságra ítélt népe legendájához. 9 Daniel STERN, Histoire de la révolution de 1848, rééd. Balland, 1985. ,0 Lásd uo. 11 Lásd*, m,431. 12 Lásd;, m ,432-433.